Liszka József: Határvidékek. Határok és határtalanságok az összehasonlító folklorisztika és etnológia szempontjából (Komárom-Somorja, 2016)
2. Szöveges folklór
340 Szöveges folklór Nyilvánvaló, hogy a lasztóci szlovák mesemondó (aki neve alapján talán magyarul is tudott) a szlovák nyelvű szövegbe magyar szavakat (három és haramia) kever. Ezek visszatérő formulaként előfordulnak a magyar variánsokban is (Csányoszró, Zabar), miközben azt sem zárhatjuk ki, hogy ezek meg a heru, heru, Herumia formula félreértésből keletkeztek. Egyelőre mindössze annyit látunk, hogy többlépcsős, kölcsönös átadási-átvételi folyamattal állunk szemben. A szövegek eredetének a kérdése a viszonylag kis számú hiteles adat birtokában egyelőre nem megválaszolható. V. A fentiekben a Békakirály (ATU 440) címen ismert mese közép-európai összefüggéseit kíséreltem meg áttekinteni. Maga a történet a 19. század elején már egészen bizonyosan létezett a német szóbeliségben, de korábbi nyomtatott előképei is ismeretesek. Világhírűvé azonban csak 1812 után vált, a Grimm fivérek népszerű, Gyermek- és családi mesék (Kinder- und Hausmärchen: KHM) című mesegyűjteménye első kötetének megjelenése után (Grimm 2009). A gyűjteményben a mesének több variánsa, altípusa is olvasható, ám igazán közismertté az első számú szöveg vált (KHM-1 ). Viszont annak ellenére, hogy a közép-európai népek (itt most a magyarokra, szlovákokra és csehekre gondolva) különféle fordításainak, illetve a nemzeti nyelvű ponyvanyomtatványoknak ez volt a forrása, az adott népek szájhagyományában mégsem ez, hanem az első kiadás második kötetében, 1815-ben megjelent, Békakirályfi című történet dominál (KHM2-13), miközben a gyűjtemény későbbi, német nyelvű kiadásaiban (1822, illetve 1856) ez már nem is szerepelt, hanem mindössze a megjegyzés-kötetben volt olvasható. Ezáltal, értelemszerűen, a későbbi német népszerű kiadásokból is kimaradt. Miután ennek az altípusnak a fordításirodalma gyakorlatilag elenyésző, a szakirodalomban eddig uralkodó nézettel ellentétben a magyar, a szlovák és a cseh szóbeliségben fellelhető variánsait nem tudom közvetlen Grimm-hatásnak tekinteni. Mindamellett a magyar, a szlovák és a cseh változatok alapján megrajzolható alapszöveg oly mértékben különbözik az 1. számú Grimm-mese szövegétől, hogy ezek egy típusszám alatt nem is tárgyalhatóak. Ezért, legalább munkahipotézisként javaslom, hogy a Békakirály címen ismert mesét (ATU 440) két altípusként határozzuk meg, mégpedig: Békakirály (ATU 440A = KHM-1), illetve Békakirályfi (ATU 440B = KHM2-13). A440B altípus szinte minden variánsa tartalmaz versbetétet. A magyar, a szlovák és a cseh változatok összehasonlítása alapján joggal feltételezhetőek bizonyos kölcsönhatások, ezeknek a formuláknak a kölcsönös, meglehetősen bonyolult átadása, átvétele. A rendelkezésre álló és értékelhető variánsok viszonylag kis száma viszont egyelőre nem teszi lehetővé ezeknek a folyamatoknak a pontos megrajzolását. (2015)
