Liszka József: Határvidékek. Határok és határtalanságok az összehasonlító folklorisztika és etnológia szempontjából (Komárom-Somorja, 2016)
2. Szöveges folklór
330 Szöveges folklór étkezzen, aludjon vele együtt. A királylány megígéri, ám miután megkapta játékszerét, ígéretéről megfeledkezik. Este viszont megjelenik a béka, s a királylányt ígéretére emlékezteti. Ő nem akarja teljesíteni, ám apja figyelmezteti az adott szó betartásának fontosságára. Beengedik a békát, a vacsoraasztalhoz ültetik, majd mikor az ágyba kéredzkedik, a királylány mérgében a falhoz csapja. Ebben a pillanatban királyfi válik belőle, akit egy gonosz varázsló változtatott békává. Megkéri a királylány kezét, majd elviszi őt saját országába. Hűséges szolgája, Henrik nyolclovas hintóval érkezik érte, s amikor elindulnak, egy nagy reccsenés hallatszik. A királyfi kérdésére, hogy a kerék törött-e el, Henrik azt válaszolja, hogy csak az a vasabroncs pattant le szívéről, amit ura elvesztése miatt azért kovácsoltatott rá, hogy az bánatában meg ne hasadjon. A gyűjtő és közreadó Grimm testvérek a történetet az egyes kiadások számára többször is átdolgozták, bővítették, így legalább három, (ma már) nyomtatott Grimmféle változatát tartjuk számon. Az első ismert szövegvariáns78 még 1810-ből, abból a kéziratos gyűjteményből származik, amelyet a testvérek Clemens Brentanónak küldtek el (vö. Rölleke 1975), majd ezt követi ennek egy, az első kiadás számára átdolgozott, 1812-es változata, illetve a végső, a Grimm fivérek életében utolsó, 1857-es, ún. Nagy kiadás (ami lényegében minden későbbi Grimm-kiadás és fordítás kiindulópontja lett), a Der Froschkönig und der eiserne Heinrich [Békakirály és Vashenrik] című szövegváltozata. Lutz Röhrich példás alapossággal követte végig a szóban forgó mese három variánsának változástörténetét, illusztrálva vele általában is a fivérek közreadási, szerkesztési, átstilizálási elvét. Az egész első, 1810-es variánsnak terjedelmileg egyébként legalább öt-hatszorosa a teljes 1857- es, harmadik, végső változat, amelyen egy sor stiláris (romantikus, idillikus hangvétel), s részben tartalmi (az erotikus tartalmak, a társadalomkritikai célzások eltávolítása, illetve tompítása) változtatást, kiegészítést (didaktikus elemek - az adott szó betartására való figyelmeztetés - beszúrása) is végrehajtott a testvérpár (vö. Röhrich 1987, 13-18, 76-81). Amennyiben a Békakirály későbbi recepciójáról beszélünk, semmiképpen nem hagyható figyelmen kívül egy másik szövegvariáns sem, amely az első kiadás 1815- ben megjelent második kötetének 13. darabjaként, Der Froschprinz [A békaherceg] címen még olvasható volt, ám később, az 1856-ban megjelent megjegyzéskötetbe selejtezték ki az összeállítók. Ez az első számú Grimm-mese (KHM-1 ) altípusának tekinthető szöveg azért is fontos (a következőkben, kizárólag a jelen dolgozatban való megkülönböztetés céljából KHM2-13-nak jelölöm), mivel nem a klasszikus Grimm-gyűjtemény alapszövegei közé tartozik, s éppen ezért vélhetően nem is esett át különösebb szerkesztői beavatkozásokon (vö. Scherf 1995,1: 362-363). A nyomtatott magyar, szlovák és cseh fordításokból is hiányzik, miközben az ismert, alapvetően a szóbeliségből lejegyzett magyar, szlovák és cseh variánsok inkább ezzel, nem pedig a klasszikus, KHM-1-gyei mutatnak rokonságot. Ezért érdemes legalább rövid tartalmi kivonatával behatóbban is megismerkedni: 78 A mese címe itt még Die Königstochter und der verzauberte Prinz [A királylány és az elvarázsolt herceg], s annak a gyűjteménynek még nem az első számú, hanem a 25. meséjeként szerepel.
