Liszka József: Határvidékek. Határok és határtalanságok az összehasonlító folklorisztika és etnológia szempontjából (Komárom-Somorja, 2016)
2. Szöveges folklór
2. 29. NÉP ÉS EMLÉKEZET. MIKÉNT ÉLNEK A NEGYVENNYOLCAS ESEMÉNYEK ÉS KOSSUTH ALAKJA A MAI SZLOVÁKIAI MAGYAROK SZÁJHAGYOMÁNYÁBAN? Kossuth Lajos alakja több volt, mint mondahős, népdalaink, népművészetünk ihletője. Személye mind a magyarság, mind a közös hazában élő más népek többsége számára jelképpé vált: a szabadság jelképévé. Történelemkönyvek, szónoklatok nélkül is egyike lett azon tudatformáló erőknek, amelyek egy évszázadon át a társadalom széles rétegeinek nemzeti identitását meghatározták nemcsak a határainkon belül, hanem mindenütt, ahol magyarok élnek. (Ujváry Zoltán) A magyar történelem nagy alakjai között Kossuth Lajost megkülönböztetetten előkelő hely illeti meg a magyar nép szájhagyományában. Az ezernyolcszáznegyvennyolc-negyvenkilences szabadságharc vezéralakja természetesen elválaszthatatlan maguktól a forradalmi eseményektől, a függetlenségi harctól. Elsősorban népdalokban és hosszabb-rövidebb mondákban, visszaemlékezésekben őrződtek meg és hagyományozódtak ezek az események. A magyar folklórkutatás is korán felfigyelt ezekre az alkotásokra. A Magyar Hírlap hasábjain már 1850. augusztus 31- én megjelent egy felhívás, amely negyvennyolcas nóták gyűjtésére szólít fel: Gyűjtsük a népdalokat! A forradalom vihara pusztítva vonult el határainkon. A merre nézünk, a meddig látunk: előttünk és mögöttünk tarmezők kopárlanak. De van föld, melybe a múlt két év új magokat is hintett; van föld, mely új virágokat is termett. E föld a népköltészet mezeje. Szedjük föl ennek virágait, mielőtt a feledés árnyékában végkép elhervadnának; kössünk belőlük koszorút, s tegyük le az emlékezet oltárára. Búját és örömét, érzelmeit és gondolatait dalban önti ki a nép. S hogy a forradalom alatt öröm és bú, gondolatok és érzelmek rendkívüliek valának a népben; - tehát az idők színébe öltözött dalaik is, szokatlan jelenet a népköltészet világában: nem szükséges mondanom. Gyűjtsük össze e dalokat; e gyűjtemény nevezetes mellékdarabja leend korunk históriájának. A népdalok - a nép életének mutatótáblája. S ezért a státusférfira nézve úgy, mint a nagyközönség előtt, egyaránt értékesek. Szabad tán előre is remélnem, hogy a nemzet, mely a Kisfaludy-társaság által kiadott ilynemű köteteket, nemzeti kincs gyanánt s oly szíves részvéttel fogadta, a mi fáradságunkat sem méltánylandja kevésbé.
