Liszka József: Határvidékek. Határok és határtalanságok az összehasonlító folklorisztika és etnológia szempontjából (Komárom-Somorja, 2016)
2. Szöveges folklór
266 Szöveges folklór eredezteti, és minden valószínűség szerint az 1514-es Dózsa-féle parasztfelkelés szóhasználatában gyökerezik), illetve vándormotívumként az egész európai néphagyományban megtalálhatóak. Ez utóbbinak szép példája az a mondatípus (gyűjteményünkben A halhatatlan Rákóczi címen közölt szövegről van szó), amely az Európa-szerte elterjedt, ún. Kyffháuser-mondakörhöz kapcsolódik. E vándormonda alapgondolata (amely közel áll a zsidó-keresztény messiásváráshoz), hogy egy-egy nemzeti hős (Rőtszakállú Frigyes, Nagy Károly, Csaba királyfi, Szent István stb.) seregével valamely hegy mélyében alszik, s ha népének szüksége lesz rá, visszatér annak megsegítésére. Mára ebből a valamikor valóban gazdag és szerteágazó emlékezetből jószerével kikoptak a kerek, tényleg mondaszerű történetek és az emlékezet inkább egyszerű, egymondatos tényközlésekre szorítkozik: „Ő népszerű ember vét Rákóczi. Állítólag még a derenki várba is vét, mondták a derenkiek.(Tornanádaska: Magyar 2001, 210); „A Barkó-félének tartott kúria hátsó udvarán még délcegen áll a népi hagyományban Rákóczi nevéhez kötődő öreg hársfa” (Pográny: Magyar 2002, 70). Könynyen belátható, hogy az efféle töredékek már nem tekinthetőek mondának, viszont feltételezhető, hogy egy korábbi, jóval gazdagabb elbeszéléshagyomány maradványaival van dolgunk. Ennek a hagyománynak az emlékezetét erősítik a matuzsálemi korú fák, várromok, véletlenszerűen napvilágra került alagutak stb. Hasonló volt a szerepe az érsekújvári Ocskay-emléknek is, amire egyik, Kolonban lejegyzett szövegünkben is történik utalás. Még az 1970-es években az érsekújvári Fő tér (az egykori Piac tér) szürke macskakővel volt borítva. A helyet, ahol egykor Ocskay vérpadja állott, egy fekete macskakő jelezte, belevése az áruló nevének kezdőbetűi és egy kereszt. A vérpadot tartó négy cölöp nyomát ugyancsak négy fekete macskakő mutatta, s néhány lépessel távolabb a helyet, ahová a hagyomány szerint Ocskay levágott feje gurult, egy további fekete kő idézte. Ez az egész „kompozíció” a városban járó idegennek valószínűleg föl sem tűnt, viszont az egykori Piac téren unokájukkal sétálgató nagymamák, nagypapák számára jó alkalmat nyújtott, hogy elmeséljék, továbbadják a kis utódnak az áruló Ocskay fantáziamozgató történetét. Miután a nyolcvanas években az érsekújvári Fő tér macskaköveit fölszedték és az egész területet lebetonozták, természetesen eltűntek a fekete kövek is. Helyükbe, a helyi Csemadok kezdeményezésére egy kis, az egykori érsekújvári vár alaprajzát formázó bronztábla került a betonba a Castrum Novum, és Ocskay László nevének kezdőbetűit, valamint a 1709-es évszámot tartalmazó felirattal. Mondanom sem kell, ez a tábla már nem képes a szájhagyományban azt a katalizátorszerepet betölteni, amit az egykori macskakövek játszhattak... A Rákóczi-féle szabadságharc emlékei a szlovák folklórban II. Rákóczi Ferenc alakja és a kuruc kor harcai megtalálhatóak ugyan a szlovák folklórban is, de kissé más formában, mint a magyarban. Különféle történeti népénekekben, népdalokban őrződött meg a kor emlékezete a szlovák néphagyományban, míg mondákban csak igen ritkán köszönt vissza. A szlovák mondaanyag a kortárs Jánošík személyére koncentrál, aki persze közvetlenül kapcsolódik Rákóczi-szabadságharcához is. Csanda Sándor a szlovák folklorista, Andrej Melicherčík egy munkáját idézve megemlíti, hogy „a szabadságharc bukása után két év múlva ki-
