Liszka József: Határvidékek. Határok és határtalanságok az összehasonlító folklorisztika és etnológia szempontjából (Komárom-Somorja, 2016)
2. Szöveges folklór
252 Szöveges folklór király, ekkor és ekkor, a dátumot, ennyi fát rakott be a fásszinbe.” Mikor elvégezte a dolgot, adott neki csekély alamizsnát a bíró. Mátyás király megköszönte, aztán eltotyogott úgy, mint ahogy a koldusok szoktak vagy bírtak. Na és később, nem tudom, mennyi idő múlva, Mátyás király királyi hatalommal megjelent a községben. Hát rendszerint a bíróná érdeklődött leghamarább, hogy mi újság a községben, hogy élnek, hogy vannak, hogy haladnak, hogy megy a munka, lesz-e jó jövedelem? Elbeszélgetett szépen a bíróval, a bíró igen nagy fogadtatásban akarta részesíteni:- Tessék befáradni, felséges királyom! Mátyás király megköszönte:- Köszönöm szépen jóindulatú bíró uram, hanem vóna - aszongya - egy kérésem, bíró úr! - Mátyás király így mondja:- Legyen szíves bíró uram kirakni azt a méterfát onnan a színbő! Majdnem hanyatt esett a bíró, hogy: hogyhogy, ö, méterfát rakni?- No, csak, no! - aszongya - bíró uram - Mátyás király a bírónak - csak nyugodtan rakja ki! Ha én, király létemre be bírtam rakni, akkor bíró létére ki bírja rakni, és elolvassa - aszongya -, hogy kivel rakatta be a fát! Mera fa végin, ami a falnak van, ott van ráírva a dátum és Mátyás királynak a neve, hogy mikor, hányadikán rakta be a fát. Na, aztán a bírónak ezér megvót a fizetése. De nem olyan ám amit a bíró gondolt. Mer bizony, bíró se lehetett tovább! Nagy István (sz. 1909), Felsővály gy. L. J., 1981 1b Mátyás király ugye, Kolozsváron járt álruhában, felőtözött tótnak (így mondom, ahogy én hallottam), felőtözött tótnak, aztán kiállott a város közepibe. Várta, hogy majd híják munkába. Egyszer gyön a hajdú:- Hát te - aszongya - mit gubbaszkodsz itt? Mé nem győsz - aszongya - fát hordani a királynak... vagy a bírónak?- Hát, elmennék én - aszongya - A fizetés mi lesz? Hát végighúzott a hajdú a hátán:- Ne, itt van a fizetés! Mátyás király, hát elment ugye, hordta a fát, de három hasábra ráírta: „Rakta Mátyás király”. Elment haza, a fizetést persze megkapta, az ütleget. Sok időre nagy bandériummal elment a bíróhó. Kérdi, hogy hát mi újság, pártolja-e a szegényt? Csakugyan a szegényt?- Hát, rendben van itt minden uram király.- No, hát ha rendben van minden, gyerünk csak, nézzük meg azt a fát, ami oda van hordva az udvarába! Hányják szét! Mikor széthányták a fát, hát megtalálták a három hasábot. Rajta van, hogy „Rakta Mátyás király”. Akkor a bíró megszeppent: „Hohó, itt baj van!” Rimánkodott a királynak, hogy csak kegyelmezzen meg, de nem! Elcsapta a király. A hajdú is rimánkodott, A hajdú is rimánkodott, hogy hát ő nem bűnös.- Te nem kapói semmiféle büntetést, mer- aszongya - ezt csak parancsolta a bíró, hát neked muszáj volt tenni. No, hát ezzel ugye végi vót a kolozsvári látogatásnak. Nagy Lajos (sz. 1898), Felsővály gy. L. J„ 1981
