Liszka József: Határvidékek. Határok és határtalanságok az összehasonlító folklorisztika és etnológia szempontjából (Komárom-Somorja, 2016)
2. Szöveges folklór
Tündérrózsa. Csallóközi mondák és anekdoták 247 ván inkább negatív módon befolyásolta/befolyásolhatta. Köztudomású, hogy a magyar népnevelés legnépszerűbb kézikönyve Losontzi Hányoki István Hármas Kis Tüköije, amelynek első kiadása 1771-ben látott napvilágot Pozsonyban (bár a később közkézen forgó változatot a mű csak az 1772-es második kiadásában nyerte el) és mindösszesen hetvenegy (!) kiadást ért meg. Nos, ebben a Rákóczi-féle szabadságharcról természetesen „udvarhű” szellemben értekezik a szerző: Ennek idejében támadott-fel Rákotzi Ferentz Bertsényi Miklóssal 1703. és sok pusztításokat kezdett tenni az Országban, de e’ szélvészt-is idővel a’ Királyi hatalom letsendesitette... ...a'magyarok Jósef Királynak kegyelmes Ígéreteit meg-vetvén, tovább-is folytatták a’ hadakozást, nem kevés károkkal: mert Trentsin táján igen meg-verettettenek, G. Heister, és Pálfi János Vezérek által 1708. Észt. .. .Pálfi Jánosnak és Károlyi Sándornak serénységek által a ’ Kurutzok le-tsendesettenek. Rákótzi Ferentz, Bertsényi, és egyebek, sok pénzel Lengyel-Országba mentenek; a' többek a’ Királynak ajánlott kegyelmessége mellett az Országban meg-maradtanak. (Losontzi 1942, 168-170) Bár a magyar történetírás a kuruc kort általában a 17. század utolsó harmada és a 18. század első évtizede közti időszakra helyezi (miközben rendesen az előzményeket és az utóéletet is hangsúlyozza), jelen gyűjteményünk kevesebbet merítve, a Rákóczi-féle szabadságharc idejére (1703-1711) vonatkozó (nép)költészeti alkotások felsorakoztatására szűkíti témáját. A komáromi Szentháromság-szobrot is fogadalomból állították 1715-ben egyrészt a kurucveszedelem (1703), másrészt a pestisjárvány (1710) elvonulása miatt. Amikor az erős osztrák helyőrségű Komáromot 1703 telén a kurucok ostrom alá vették, a város lakói két tűz közé szorultak. A bajba került komáromi polgárok megfogadták, hogy ha megszabadulnak a várost fenyegető kuruc fegyverek pusztításától, szobrot állítanak a piactéren a Szentháromság tiszteletére. Ennek emlékét a szobor talapzatának déli oldalán olvasható latin nyelvű felirat őrzi: Az 1703. esztendőben a lázongó ellenségtől féltünk, amely azonban jó barátunk volt annyiban, hogy rosszal fenyegetve jót cselekedni tanított bennünket. Hogy az emberek fegyverei ne árthassanak, az Isten segítségével fegyvereztük fel magunkat, és megfogadtuk, hogy e szobrot állítjuk a legszentebb isteni háromságnak, hogy tőle védelmet nyerjünk. Kegyesen vette fogadásunkat, és az ellenséges fegyvereknek nem hagyta e várost lerombolni. (Mácza 1992, 24) A magyar történelem nagy alakjai között Kossuth Lajost megkülönböztetetten előkelő hely illeti meg a magyar nép szájhagyományában. Az ezernyolcszáznegyvennyolc-negyvenkilences szabadságharc vezéralakja természetesen elválaszthatatlan maguktól a forradalmi eseményektől, a függetlenségi harctól. Elsősorban népdalokban és hosszabb-rövidebb mondákban, visszaemlékezésekben őrződtek meg és hagyományozódtak ezek az események. A magyar folklórkutatás is korán felfi-
