Liszka József: Határvidékek. Határok és határtalanságok az összehasonlító folklorisztika és etnológia szempontjából (Komárom-Somorja, 2016)
2. Szöveges folklór
2. 25. Tündérrózsa. Csallóközi mondák és anekdoták A Csallóköz prózai népköltészetéről, jelesen a szigeten egykor (s esetleg ma) mesélt mondákról, anekdotákról, pláne népmesékről (!) viszonylag keveset tudunk. így a következő kutatástörténeti áttekintés szükségszerűen kurta lesz. Noha a térség prózai népköltészeti hagyományai nyomokban fellelhető Bél Mátyás, Korabinszky János Mátyás, Vályi András vagy Fényes Elek munkáiban is, valamint a Komáromban kiadott Mindenes Gyűjteményben, jelentősebb folklórgyűjtést itt is csak Ipolyi Arnold (s közvetlen munkatársai, Csapiár Benedek és Fehér Ferdinánd, valamint Nagy János) végeztek a 19. század középső évtizedeiben. Tudománytörténeti közhely, hogy Ipolyi anyagát elsősorban a készülő Magyar Mythologiájához gyűjtötte, az „ősi magyar hitvilág” maradványai voltak számára a fontosak tehát, nem pedig egy-egy népköltészeti darab esztétikai szépsége. így aztán igen gyakran a meséket, mondákat csak vázlatosan jegyezte, jegyeztette le, hiszen a bennük közölt tényanyag, s nem a cselekmény szövése, a megfogalmazás mikéntje érdekelte őt. Voltaképpen jellemző volt ez a későbbiek folklórkutatásaira is. Komáromhoz kapcsolódó autentikus mondával például gyakorlatilag nem rendelkezünk. Romantikus megfogalmazású történetekkel igen (pl. Hajnik 1924), s még Szombathy Viktor és Timaffy László is ilyen(ek)hez voltak kénytelenek nyúlni (Szombathy 1982, 111-119; Timaffy 1992, 119). Az oly sokat és oly büszkén emlegetett komáromi kőszűz legendájának sincs tisztességes leírása. Éppen ezért gyűjteményünkbe22 23 sem kerülhetett be ilyen szöveg (Ludwig Foglár német, Vajda Ernő magyar nyelvű klapanciáit is csak érdekességképpen említem, kötetünkbe való besorolásukat semmi nem indokolta: Foglár 1860, 233-234; Vajda E. 1905). Takáts Sándor írja Komárommal kapcsolatban: „a néphagyomány, meg a költői képzelődés bevehetetlennek mondják e várat... s ennek jelképe az egyik bástya élén álló, kőből faragott s koszorút 22 A konferencián elhangzott főbb előadásokat, illetve az említett zárónyilatkozatot, amelyet Maja Boškovič-Stulli, Dömötör Tekla, Ina-Maria Greverus, Ingeborg Müller, Gisela Schneidewind, Oldhch Sirovátka és Carl-Herman Tillhagen jegyzett, az Acta Ethnographies Academiae Scientiarum Hungaricae egy külön tematikus blokkban adta közre (Arbeitsresultat der Sonderkommission der International Society for Folk-Narrative Research. Acta Ethnographica Academiae Scientiarum Hungaricae 13, 1964, 130-131. p.). A fogalmi kérdések alakulásának történetéhez lásd: Landgraf 1999. 23 Jelen szöveg eredetileg egy, a csallóközi mondákat bemutató gyűjtemény kísérőszövegeként készült (Liszka József: Tündérrózsa. Csallóközi mondák és anekdoták. Összeállította, az utószót írta Liszka József. Illusztrálta ifj. Liszka József. Dunaszerdahely: Lilium Aurum 2007, 100-103. p.).