Liszka József: Határvidékek. Határok és határtalanságok az összehasonlító folklorisztika és etnológia szempontjából (Komárom-Somorja, 2016)
2. Szöveges folklór
232 Szöveges folklór falucsúfolókról is tudunk szép számban, a történetek nagyobbik része mégis Európaszerte ismert vándormotívumokon alapszik (a falu bikájának a templomtoronyba való felhúzása; a templom eltolása; a létra keresztben vitele az erdőben, a fénynek zsákkal vagy kosárral történő behordása a házba stb. stb.). Voltaképpen talány, hogy miért épp azokra a településekre húzták rá ugyanazokat a történeteket a Rajna mellett éppúgy, mint a Csallóközben, Gömörben vagy a Bodrogközben, illetve a Balkán-félszigeten. Némi magyarázattal szolgálhat az adott településeknek a környezettől eltérő jellemző foglalkozása, vallása, zárkózottsága stb. Arra viszont nehezebben lehetne kielégítő választ adni, hogy miért éppen azokat a történetek húzták rá ezeknek a településeknek a lakóira... (vö. Bausinger 1961; Kovács Á. 1966) Céloztam már rá, hogy a mai szlovákiai magyar nyelvterületnek is vannak (szép számmal!) olyan települései, falvai, amelyeket a környezet előszeretettel figurázott ki. A nálunk ismert falucsúfolók szervesen illeszkednek abba az európai (vagy tán inkább eurázsiai) szövetbe, amely apróbb helyi színeket leszámítva egységesnek mondható (vö. Liszka 1991b; Liszka 2002, 379-381). Mielőtt ezen a vonalon továbbmennénk, nézzük a másik szálat, tudniillik, hogy mit is kell érteni a vicc alatt! Ismét a Magyar néprajzi lexikon megfelelő szócikkéből idézek: „a vicc [...] neveltetés céljából elbeszélt (előadott) rövid történet (eset), illetve gondolati szójáték, mely csattanóban végződik” (Kovács-Katona 1982, 552; vö. Freud 1989; Röhrich 1980). Elsősorban városi közegben alakult ki és virágzott, de az utóbbi évtizedekben (fél évszázadban?) falusi környezetben is él. Itt szervesen kapcsolódik (ahogy történetileg a városiban is) az anekdota, trufa és az imént említett falucsúfoló műfajához. És most térjünk vissza eredetileg kijelölt témánkhoz! 1918 után, részben a falucsúfolók mintájára térségünkben kialakult egy, mondjuk így, „szlovákiai magyar vicc” kategória. Amely alapszüzséiben, alapötleteiben természetesen szervesen illeszkedik egy közép-európai viccanyagba, viszont a helyszínek, szereplők szlovákiai magyarok, sokszor a nyelvezet, a poén is kétnyelvű, gyakran éppen ezen alapszik. Ennek nézzük most különféle kategóriáit. A „klasszikus” falucsúfolók témakörébe illeszkedik, de szlovákiai magyar helyszínekkel, a szlovákiai magyar „mucsaiságot” önironikusan kifigurázó módon. Egyes változatait több településre is ráhúzta a kegyetlen közbeszéd, ám ezek konkrét elősorolásától most - könyörületességből - eltekintek: Egy csallóközi település szövetkezeti tagjainak szerveztek budapesti színházlátogatást. Útközben valami baj érte az autóbuszt, így megkésve settenkedtek be a Bánk Bán-ra. Épp akkor léptek be az ajtón, amikor Gertrudis a színpadon így kiáltott fel:- Hah! Ki vagy te? Mire az egyik megszeppent csallóközi atyafi ezt válaszolta:- Mi kérem szépen ...ról gyövünk, csak útközben elromlott a busz... Nos, ennek a történetnek, mint mondtam számos variánsát lehet Dél-Szlovákiaszerte feljegyezni, mellesleg (vagy tán nem is mellesleg!) elsősorban olyan településekkel kapcsolatban, amelyekhez a környezetük hagyományosan is hozzáragasztott különféle, Európa-szerte ismert falucsúfoló történeteket. Hallgassuk meg ennek egy bodrogközi változatát:
