Liszka József: Határvidékek. Határok és határtalanságok az összehasonlító folklorisztika és etnológia szempontjából (Komárom-Somorja, 2016)
1. Néphit, népszokás, népi vallásosság
20 Néphit, népszokás, népi vallásosság Hasonlóak, s talán a csallóközcsütörtökiekkel azonos eredetűek figyelhetőek meg a boldogfai templomnak a hatvanas évek közepén kibontott román kori portáléján is, s monográfusa, Püspöki Nagy Péter ennek sem szentelt figyelmet (Püspöki Nagy 1981). Ez utóbbi helyen is megvannak, ha embrionálisabb állapotban is, a félgömb alakú bemélyedések, illetve a függőleges, ám sokkal keskenyebb és mélyebb vájatok. Vajon mivel magyarázhatóak ezek a különös, esztétikusnak éppenséggel nem mondható, ám mindenképpen figyelemreméltó, valaminő mágikus (?) eredetet sejtető nyomok? Vagy talán mégsem? Bárhogy legyen is, annyi bizonyosnak látszik, hogy a szent hely, mint kiindulási pont, mindkét példánkhoz jónak bizonyulhat. Csak hogyan juthatunk tovább, merre keressük a magyarázatot, hiszen a magyar néprajzi és középkori templomépftészeti irodalom szinte említést sem tesz a jelenségről2. Az ócsai (Pest m.), ma református templomként működő román kori templom falát szinte teljes kerületében, több tucatnyi függőleges és vízszintes hasonló vájat díszíti. Az építőkövek anyaga alapján szemmel láthatóan eredetileg jóval több lehetett belőlük, mivel a fal nagy része rekonstrukciónak, újkori pótlásnak tűnik3. A portálén nincsenek ilyen nyomok, ami lehet, hogy egy későbbi tatarozás eredményének tudható be. Két helybéli megkérdezett (az egyik a templomi idegenvezető) semmiféle információval nem tudott szolgálni a vájatok eredetét illetően. 3. kép: Vájatok az ócsai templom falában (Liszka József felv., 1995) 2 Mostani ismereteim alapján egyedül Divald Kornél említi a besztercebányai plébániatemplom (vártemplom) leírása során, hogy az építmény egyik külső pillérén „bárdköszörüléstől (?) származó bevágások” láthatóak (Divald 1999, 431). 3 Az viszont feltűnő, hogy több esetben ezek a vájatok az újabb falfelületeken is megjelennek. Tehát mintha a régi gyakorlatot a templom rekonstruálása után is folytatták volna. Illetve azt sem lehet kizárni, hogy a rekonstrukció során mesterségesen kerültek oda ezek az újabb vájatok (lásd a képet).
