Liszka József: Határvidékek. Határok és határtalanságok az összehasonlító folklorisztika és etnológia szempontjából (Komárom-Somorja, 2016)

1. Néphit, népszokás, népi vallásosság

1.1. Megszentelt kövek gyógyító pora? Adalékok

AZ ÉPÜLETFALAKON TALÁLHATÓ VÁJATOK ELTERJEDÉSÉHEZ ÉS AZOK MAGYARÁZATÁNAK KÉRDÉSEIHEZ

Ha a figyelmes szemlélő szemügyre veszi a csallóközcsütörtöki román kori templom portáléját, érdekes, főleg függőleges (összesen 44 darab), részben vízszintes (összesen 4 darab), hosszúkás és viszonylag mély vájatokat, valamint szinte szabályos, félgömb alakú bemélyedéseket, kidörzsöléseket (összesen 43 darab) vehet észre rajta. Ezek a nyilván több évszázados nyomok eddig elkerülték a kutatók figyelmét1, és a helybéliek sem tudnak magyarázattal szolgálni eredetük felől.

1. kép: Vájatok a csallóközcsütörtöki templom portáléján (Liszka József felv., 2004)

1 Az egyébként jó szemű és pontos megfigyelő Ipolyi Arnold sem említi 1859-ben megjelentetett munkájában, már csak azért sem, mivel akkoriban a szóban forgó portálé még be volt falazva (1956-ban bontották ki). Az újabb kiadás jegyzetírója, Hushegyi Gábor sem látszik észrevenni a jelenséget (Ipolyi 1994, 76-90; 233-234). Kovács László és Görföl Jenő a csallóközi középkori templomokról írott ismeretterjesztő munkájában a kérdéses portáléról (és a bemélyedésekről) fényképet is közöl, és a forrásra történő hivatkozás nélkül (ez kétségtelen jelen írásom egy korábban megjelent változata) a jelenség vélhető eredetét (mint közismert tényt!) is megadja (Kovács-Görföl 2002, 45).

2. kép: Vájatok a boldogfai templom falában (Liszka József felv., 1997)