Liszka József: Határvidékek. Határok és határtalanságok az összehasonlító folklorisztika és etnológia szempontjából (Komárom-Somorja, 2016)
1. Néphit, népszokás, népi vallásosság
192 Néphit, népszokás, népi vallásosság vum, másutt meg sokkal több, ami ott van, mint ami a Czuczor-versből visszaköszön!), szóval a cseh eredetmonda számtalan eleme (vasasztalról történő evés140, kivirágzó száraz bot, isteni kiválasztottság) kapcsolódik a most vizsgált verzióhoz. A kérdés viszont, hogy Czuczor ezeket honnan merítette? A Weber által feltételezett két német forrás (Herder141 és Musáus), mint később kiderült, nem volt meg Czuczor pannonhalmai könyvtárában (amitől még ugyan olvashatta őket valahol, de ez pontosan annyira ingatag érv, mintáz, hogy a feltételezetten létező mátyusföldi szóbeliségből merítette). Megemlítendő viszont, hogy Musáus mesegyűjteménye valóban népszerű lehetett a korabeli Magyarországon, amit az is alátámasztani látszik, hogy csak a budapesti Országos Széchényi Könyvtárban jelenleg legalább142 hét olyan kiadása férhető hozzá, amelyek a Czuczorvers keletkezése (tehát 1844 előtt) láttak napvilágot (Bécs: 1815; Gotha: 1823; Bées: 1825; Kassa: 1826; Kassa: 1834; Pest: 1834-35143; Hildburghausen-Amsterdam: 1842), ezek közül egy, ráadásul két kiadást is megért német nyelvű, Kassán (Musáus 1826; Musáus 1834144), egy másik, magyar fordítás pedig Pesten (Musáus 1834-35). Mind a kassai német, mind a pesti magyar kiadásban szerepel Libussa története (Musáus 1826, 3: 3-77; Musáus 1834-35, 3: 3-82). Az esély arra, hogy Czuczor ismerhette ezt a történetet, tehát meglehetősen nagy. Ha ehhez még hozzávesszük a Musáus-féle szöveg utóéletét, akkor ez az esély csak növekedni látszik. A ponyvanyomtatványok jelentőségét nagyjából abban az időben ismerik fel, amikor Czuczor szóban forgó verse is megszületett; volt, aki lelkesedett értük (Ipolyi Arnold), volt, aki elítélően nyilatkozott róluk (éppen Czuczor!), de ezek közkézen forog(hat)tak, és hatással voltak nemcsak a paraszti szóbeliségre, de az írástudókra is (lásd ehhez, idézetekkel: Liszka 2013,141-144). Egyelőre korábbi ponyvaelőzményekre nem sikerült bukkannom, de a 19. század végén ez a történet már mind németül, mind magyarul hozzáférhető először Bucsánszky Alajos, majd Rózsa Kálmán és neje jóvoltából a széles néprétegek számára is. A német kiadás a korábbi (Bucsánszky 1873), amit egy valamivel későbbi, magyar nyelvű követ, Libussa, cseh királyleány, vagy: A három jós-testvér története és Prága város eredete. Igen szép és tanulságos történet az őskorból címen 140 Václav Tille a Český lid első évfolyamában egy többrészes tanulmányt ad közre ennek a motívumnak a morva-vlach szájhagyományban élő mondaanyag kommentárjaként. Ismeretei szerint az észak-morva anyagban két uralkodóval, Premysl fejedelemmel és István, magyar királlyal kapcsolatban találhatóak mondák ezzel a motívummal (Tille 1892). 141 Johann Gottfried Herdernek a Stimmen der Völker in Liedern címen közismertté vált gyűjteménye első kiadása még a Volkslieder címet viselte, s ebben valóban szerepel Libusa története, viszont az egész szerkezete sokkal szerteágazóbb, másabb, mint a Czuczor-versé, továbbá a kérdéses motívumok (ráadásul nem is abban az összefüggésben) éppen csak megemlítve vannak (Herder 1779, 2: 172-178). Herder forrásként, a tartalomjegyzékben Hageck Böhmische Chronik című művét jelöli meg (Herder 1779, 2: 308). 142 Mivel az OSZK gyűjteményét feldolgozó klasszikus cédula-katalógus és az elektronikus nyilvántartás véletlenül sincs szinkronban, és az összes feltételezhető példányt nem állt módomban kikérni, alapvetően az elektronikus nyilvántartásra támaszkodtam (csak menet közben derült ki, hogy az ott megtalálhatóakon túlmenően, több minden is lehet a gyűjteményben), nos, ezért a bizonytalan fogalmazás. 143 Az OSZK-ban található példány, a könyvekbe ragasztott ex librisek és a pecsétek tanúsága szerint a Csornai Prépostság Könyvtárából származnak. 144 A két kiadás esetében a szedés ugyanaz, viszont a belső címlapokat újratördelték.
