Liszka József: Határvidékek. Határok és határtalanságok az összehasonlító folklorisztika és etnológia szempontjából (Komárom-Somorja, 2016)
1. Néphit, népszokás, népi vallásosság
A magyar falusi és mezővárosi temetők kultúrája a Kisalföldön 143 gyermekhalandóságra utal, hogy több temetőben külön csoportot alkotnak a gyermeksírok (Nyitracsehi), és sok helyütt gyere/rtemefőnek is mondják ezt a temetőrészt. Ezek a sírok általában a temető szélén, de olykor (pl. a nagyölvedi református temetőben) annak központjában helyezkednek el, ami minden bizonnyal a temető terjeszkedésével, s a gyermeksírok fokozatos „beépülésével” magyarázható. Egyébként általánosságban a temető központi, kimagasló része (esetenként - templom körüli temetőkben - az egyházi építmény környéke) számított a sírkert legrangosabb részének. Ide temették a település előkelőségeit, a legtehetősebb gazdacsaládok tagjait. Köbölkúton azt tartották, hogy a temetődomb legmagasabb pontján azért vannak Jobb sírhelyek, mert onnan szép kilátás nyílik a falura”. A társadalom peremére szorultakat, a bűnözőket, a faluban elhalt idegeneket a temető szélére, gyakran a temetőárokba temették. Több Duna melléki település temetőjében találunk sírcsoportokat, amelyek a folyóból kifogott, ismeretlen személyazonosságú vízbefulladtak nyughelyéül szolgálnak (Bős, Dunamocs). Temetőben építmények A római katolikus temetők csaknem mindegyikében található egy-egy, valamelyik tehetősebb gazdacsalád vagy helyi földbirtokos által építtetett kápolna, amely egyúttal családi sírboltként is szolgált (pl. Galánta, Izsa, Kéménd, Kolta, Köbölkút, Nemesócsa, Sárosfa). Emellett szintén általános, hogy a temetőkben található egy kicsi, egyhelyiséges csontházszerű építmény, amelyben elsősorban a sírásók szerszámait, a Szent Mihály lovát tárolják (Izsa, Keszegfalva, Kürt, Muzsla). Lényegében csak a hatvanas évek végétől terjedt el a korszerű, több helyiségből álló ravatalozók, halottasházak építése. Ma már a virrasztás is ezekben a halottasházakban történik, igen gyakran nem is közvetlenül az elhunyt mellett, hanem egy, arra a célra kijelölt helyiségben. Kutat, ma már jobbára minden temetőben találunk. Ezek általában fedett pumpás kutak, ritkábban kerekes vagy gémeskutak (pl. Ekel, Gellér, Kürt, Martos). Temetői nagykeresztek A katolikus temetők elengedhetetlen tartozéka a központi nagykereszt (mindenki keresztje - Csiliznyárad). Még a református többségű falvakban is, ahol csak egy kisebb sírcsoportja van a katolikus kisebbségnek, találunk temetői nagykeresztet. Olykor ez a kereszt a templomot is helyettesíti (pl. Búcs), s előtte szoktak alkalmanként (pl. mindenszentekkor) misét celebrálni. Ezek ritkábban fából is készülhettek (pl. Kolozsnéma, Jányok, Für), ám gyakori, főleg a Garam mentéhez csatlakozó falvak esetében a 18. századi barokk homokkő keresztek megléte is (pl. Érsekújvár, Perbete, Kürt, Köbölkút, Kisgyarmat, Kicsind, Libád, Ipolyszalka stb.). Általában elmondható, hogy ezek a temetői nagykeresztek formailag megfelelnek az adott kistérség uralkodó út menti kereszttípusainak. Ezek elterjedése nyilvánvalóan a vezető kőfaragó műhelyek körzeteinek is megfelelnek. Ilyen szembeötlő jelenség egy (szeredi?) műhely 19. század eleji termékei, amelyek Galánta környékén tűnnek fel. A győri kőfaragó dinasztia, a Birkmayer család termékei közül megtalálható például egy út menti kereszt Gúta határában és egy szakasztott ugyanolyan kereszt a bogyaréti temetőben. Néhány helyen a temető fő útvonala mentén a kálvária stációi helyezkednek el (pl. Alsóaha, Kürt, Pered, Tallós, Vágkirályfa).
