Liszka József: Határvidékek. Határok és határtalanságok az összehasonlító folklorisztika és etnológia szempontjából (Komárom-Somorja, 2016)
1. Néphit, népszokás, népi vallásosság
Palóc” halottas hiedelmeink és szokásaink...133 hogy a legfontosabb koporsómellékletnek általánosságban az a pénzdarab számít, amelyet a halott szájába vagy kezébe helyeznek. Általában mint a halott „fizetségét” értelmezik. Egyes helyeken az örökös a következő szavakkal teszi a koporsóba a pénzdarabot: „Ez itt a tiéd, és hagyd meg az enyémet” (Huber 1981,108). A szlovákiai horvátok körében elsősorban a gyermek szemére, illetve ujjai közé helyeztek el „garast”. Általában nem tudják az okát, bár Švanbachban pontosan meghatározták, hogy a „révre" (Václavík 1925, 225). Božena Némcová szlovákiai útleírásaiból tudjuk, hogy Trencsén, Gömör és Nógrád megyében a halott kezébe szintén a „révre” adnak pénzt (Némcová 1929, 211). IV. Végső soron a halottól való félelem határozta meg a koporsó kivitelét is a házból. Különféle praktikákkal igyekeztek biztosítani, hogy az elhunyt lelke ne jöjjön, ne találjon (!) vissza az életben maradottak lakhelyére (K. Kovács 1944, 217-218). Szinte általánosan elterjedt (így a Csáky Károly által kutatott térségben is), hogy - a visszatérést megakadályozandó - a halottat lábbal előre kell kivinni a házból. A német nyelvterületről viszont arra is vannak adataink, hogy ugyanilyen megfontolásból éppen ellenkezőleg: fejjel előre kell kivinni a házból a halottat (Hartinger 1979, 56; HdA-5, 1135. Vö. ezekkel Róheim Géza göcseji adatát: Róheim 1925, 166). Csáky Károly is idézi Róheim Géza egy másik leírását, miszerint„a Cserháton, mikora koporsót a házból kiviszik, háromszor az ajtó küszöbére ütik, hogy a halott haza ne járjon" (Róheim 1925, 163). E szokásnak is rendkívül széles kapcsolatrendszere van, amelyet egyébként maga Róheim Géza fel is göngyölít. Most csak néhány, általa nem idézett adattal egészíteném ki a sort: A verchovinai rutének „mikor már viszik ki [a koporsót] a házból, a kapu küszöbénél néhányszor leütik, hogy e zengzetre még a házfalai is megtudják, miszerént belőle egy lakos örökre elbúcsúzott” (Réső 1866, 322). A szlovákok köréből is számtalan adat szól a koporsó házból történő kihozatala módjáról. Zakárfalvai adat arról tudósít, hogy a halottvivők, amikor a küszöbön átviszik a koporsót, „egy Isten-véled mondással háromszor odaütik ahhoz, hogy a halott ne járjon haza”104. Emília Horváthová írja le, hogy a szlovákoknál a koporsót lábbal előre hozzák ki a házból, különben hazajárna a halott lelke. Az ajtóban háromszor a küszöbhöz koppintották a koporsót annak jeléül, hogy a halott búcsúzik a háztól (Horváthová 1972, 206; Horváthová 1975,1003). Rudolf Bednárik ugyancsak számtalan példáját hozza annak, hogy a szlovákok körében a koporsó házból történő kivitele során azt háromszor a küszöbhöz koppintják (Bednárik 1939, 78-79). A morvaországi Kyjov környékén a halottat ugyancsak lábbal előre viszik ki a házból (Krist 1985,175). A cseh nyelvterületen elterjedt szokás, hogy amikor a koporsót viszik ki a házból, néhány helyen a küszöbön kereszt alakban elmozdítják, másutt viszont a Szentháromság nevében háromszor megemelik. Az is előfordul, hogy mielőtt kivinnék a halottat a házból, háromszor tesznek egy-egy lépést hátra (Proházka 1910,185). Helmut Huber részletesen leírja azt a ceremóniát, aminek kíséretében Alsó-Ausztriában a koporsót a házból kiviszik: „Mivel a küszöb a szellemek lakhelye [...], amikora koporsót 104 „... šesť mužov vezme truhlu a pri prechode cez prah so slovami Zbohom tri razy ňou udrú o zem, aby sa mŕtvy nevrátil” (Čajanková 1956, 465).
