Lelkes Gábor - Tóth Károly (szerk.): Nemzeti és etnikai kisebbségek Szlovákiában 2005 (Somorja-Dunaszerdahely, 2006)
1. Válogatott tanulmányok és adatok a nemzeti és etnikai kisebbségekre vonakozólag
Vonzáskörzetek és határok a magyar-szlovák határ mentén 169 Ez volt az Ipoly-völgy körül felhalmozódott problémáknak az a megjelenési formája, amely alkalmat adott mintegy politikán kívüli társadalmi mozgalmak megindulásához. Ezek a környezetvédelmi mozgalmak az 1980-as évek végén jelentek meg és különböző szervezetek létrehozásában csúcsosodtak ki. Ezek vezettek az Ipoly Unió és az Ipoly Eurorégió megszervezéséhez a határ mindkét oldalán. A környezetvédelem mint csomóponti kérdés köré újabb és újabb mozgalmak szerveződhettek. A fejlesztési feltételek megvalósulását segítette, hogy a régi megyeszékhely az Ipoly-táj központja maradt, mellette az Ipoly-völgy fontos kisvárosi hálózatával a határ mindkét oldalán. Érdemes ezt a kisvárosi hálózatot akár a földrajzi értelemben kissé távolabb fekvő Esztergomtól és Párkánytól számítani, de Szob, Vác, a szlovákiai Ipolyság föl egészen Szécsényig egységesen biztosították a szükséges szellemi-szakemberi hátteret. Erősíti az Ipoly-völgy helyzetét, hogy a tágabb értelemben vett Budapest agglomerációs gyűrűjének még kialakulatlan északi szerves része. Mindenesetre Budapest közelsége mind szervezeti, mind vele összefüggésben szellemi értelemben támogatást jelent. 5.2. Sátoraljaújhely Sátoraljaújhely esetében a társadalmi feltételek megléte maradt az erősebb. Földrajzi helyzete is elsősorban a hajdani megye szempontjából volt előnyös és a hajdani megyéhez tartozó települések számára volt fontos. A hajdani megyeszékhely az északi irányból dél felé, a Bodrog, azaz az Alföld felé futó utak végpontján nőtt központtá. Megváltozott Sátoraljaújhely fontossága a Miskolc-Kassa vasút megépítésével, mert ezzel a vasúttal is Kassa regionális szerepköre erősödött tovább. A tőle nem nagy távolságban lévő Sátoraljaújhely a régióközpont Kassa körüli városgyűrű egy tagjává vált. Igazából nem is ennek az egy városnak, hanem Hegyalja egészének volt jelentősége a Bodrog mentén a Tisza torkolatáig, a szőlőhegy menti falvakkal együtt Szerencsig, Tokajig. Ez a gazdálkodáshoz és közös kultúrához tartozó településegyüttes volt fontos, szinte azonos súlyú kisvárosaival. A határmentiség 1920 után egyrészt perifériára sodorta Sátoraljaújhelyét, másrészt a várost is és az egész Hegyalját is besorolta a borsodi iparvidék nyomasztó fölénye alá. A földrajzi adottságok sem a legjobbak ahhoz, hogy csomópont legyen a város, mert a központi hely továbbra is Kassa maradt. Szlovákiában Kassa geopolitikai szerepe Pozsonyéval vetekszik, emiatt különös gondossággal tervezték meg a kelet felé tartó vonzását, kisugárzását. Az elmúlt évtizedek alatt a közlekedési folyosók áthelyeződtek, és az újabb tervek szerint tovább erősödnek kelet felé, a Kassa-Ungvár vonalra. Ennek az az oka, hogy Szlovákia a saját geostratégiai igénye szerint építi közúthálózatát, tekintet nélkül a Kárpát-medence adta lehetőségekre. Sátoraljaújhely emiatt továbbra is csak regionális alközpont szerepére törhet, amire a hármas határ közelsége miatt eséllyel pályázhat. Kedvező esetben kialakulhat egy Kassa-Ungvár-Miskolc háromszög, aminek egyik összekötő láncszemévé válhat Sátoraljaújhely. A sátoraljaújhelyi fejlesztési elképzelések erre az eshetőségre összpontosítva szerveződnek nagy erővel és magas színvonalú szellemi kapacitással. Ez az alközponti szerep azonban tágasabb a szokásos központi szerepkörnél, mert az államhatárokon átnyúló vonzáskörzet is beleértendő az általa ellátandó térbe. Ahhoz azonban, hogy Sátoraljaújhely el tudjon látni szolgáltató feladatokat a három ország három határ menti térségében, komoly fejlesztésekre van szüksége. Gazdasági, idegenforgalmi, szolgáltatási,
