Lelkes Gábor - Tóth Károly (szerk.): Nemzeti és etnikai kisebbségek Szlovákiában 2005 (Somorja-Dunaszerdahely, 2006)
1. Válogatott tanulmányok és adatok a nemzeti és etnikai kisebbségekre vonakozólag
124 Válogatott tanulmányok és adatok - Vybrané štúdie a údaje saját arculat, a saját közigazgatási tagoltság keresésének a vágyát. A magyar tömbök közigazgatási megtörése, megosztása mindig része volt ennek a kettős célnak. 2.4. Geopolitikai változások a Kárpát-medencében Általános szinten mutatja be a változásokat az a megállapítás, hogy a Kárpát-medence geopolitikai viszonyai többször és teljesen megváltoztak 1920 óta. Erre mutat rá a Kárpát-medencében lévő országok egymástól teljesen különböző geopolitikai önképe, amit azonban az egyes országok egyformán valóságosnak vélnek. Magyarországon tartja magát az az elgondolás, hogy a Kárpát-medence megbonthatatlan egység (Tóth J. 2004). Azt elfogadja a közvélemény, hogy több állam osztozik ezen a területen, és ennek megváltoztatása túl sok érdek ellenében történhetne csak meg, amit nem érdemes megkockáztatni, de arra gondolnak, hogy az itt élő népek több évszázados együttélése nyomán létrejött közös kulturális egység (gondolkodásban, viselkedésben, erkölcsökben, mentalitásban, munkakultúrában stb.) tovább él a megosztó határok ellenére. Erősíti meggyőződésüket a földrajzi táj elkülönülése más európai tájaktól, amit pl. a vízrendszer, az éghajlat egyedi és összetartozó jellege bizonyít. De Szlovákia már nem tekinti magát Kárpát-medencei országnak. A szlovák önmeghatározás szerint a lengyel és a magyar alföldek közötti kelet-nyugati irányú völgyekkel rendelkező hegyvidéki, kárpáti országról van szó. Az ország geopolitikai súlyát a kelet-nyugati összekötő közlekedési folyosók adják (Blažek 1997). Ez két, egymással merőben ellentétes meggyőződés, ami meghatározó erővel bír mind az országos politkai döntésekre, mind a mindennapi emberi viszonyokra. Ezeknek az egyes emberekre való hatását jól bizonyítja, hogy Magyarországon az itt élő nemzetiségek, köztük a szlovák kisebbség is túlnyomó többségében a magyar gondolkodást tekinti sajátjának, míg Szlovákiában az ott élő kisebbségek, köztük a magyarok is egyre nagyobb arányban a szlovák érvelés helyességét fogadják el. Az egységesnek gondolt nemzettest töredezik. Már az 1956-os magyarországi forradalom és szabadságharc szlovákiai fogadtatása is arra mutat rá, hogy az ott élő magyarok egy része a szlovák érdekek képviselője lett. Belenyugvással veszik tudomásul, hogy határok választják el őket nemzettársaiktól, már nem is érzik teljes mértékben a maguk ügyének a Magyarországon történteket (Simon 2006). Sokkal később, a magyarigazolványok átvételekor is szembetalálkoztunk azzal a jelenséggel, hogy nem kérték a szlovákiai magyarok tömegesen az igazolványt. A sokféle indok mögött a megváltozott identitás is meghúzódik. A domináns nemzethez, az államot megszervező szlovákokhoz való lojalitás az önazonosság megváltozását, az alkalmazkodást is jelenti. 1920-tól számítva a fizikai és lelki megtöretések után a helyben maradottak egyre nagyobb arányban fogadták el helyzetüket. Szlovák (illetve 1993-ig csehszlovák) állampolgárságuk a kötelező állampolgári lojalitáson túl egyre több érdekazonossági elemmel dúsult. Az identitásukban megváltozottak esetében - ha még a nyelvcsere nem történt meg - a magyar nyelvűség mint anyanyelvi ismérv megmaradt, de tudatukban már nem a magyar nemzethez, hanem a szlovákhoz érzik magukat közelebb.
