Lelkes Gábor - Tóth Károly (szerk.): Nemzeti és etnikai kisebbségek Szlovákiában 2008 (Somorja-Dunaszerdahely, 2009)
Štefan Šutaj - Sápos Aranka: A nemzeti kisebbségek helyzete 2008-ban Szlovákiában
A nemzeti kisebbségek helyzete 2008-ban Szlovákiában 33 és szülők között nagy felháborodást váltott ki. Az MKP kezdeményezte a törvény módosítását annak érdekében, hogy nemzetiségek számára készült tankönyvekben, a tanítás során használt szövegekben és a munkafüzetekben a földrajzi nevek a kisebbségek nyelvén is szerepelhessenek. Igényeit egyrészt a Regionális vagy kisebbségi nyelvek európai chartájával támasztotta alá, mivel ebben a dokumentumban Szlovákia szerződő félként kötelezte magát, hogy „lehetővé teszi vagy támogatja (...) a helyneveknél a regionális vagy kisebbségi nyelveken hagyományos és helyes formák használatát vagy elfogadását, ha szükséges a hivatalos nyelv(ek) szerinti elnevezésekkel együttesen használva.” továbbá hivatkozott a ET Kisebbségvédelmi Keretegyezményére is, amely kimondja, hogy a szerződő felek „törekedni fognak arra, hogy jogrendszerükben (...) a hagyományos helységneveket, utcaneveket és egyéb, a közösség számára szánt földrajzi megnevezéseket a kisebbség nyelvén is kiírják, ha megfelelő igény van ilyen jelzésekre.” Eddig a kisebbségek számára készült tankönyvekben a helységnevek a tanulók anyanyelvén voltak feltüntetve. Dušan Čaplovič első reagálásaiban nem értett egyet az oktatási törvénynek az MKP képviselői által előterjesztett módosításával, mivel nem tartotta fontosnak a probléma törvényi szabályozását. A magyar tanítási nyelvű iskoláknak azt javasolta, hogy tanítsanak az eddig használt honismereti tankönyvekből, amelyekben a földrajzi nevek a szlovák nyelv helyett magyar nyelven vannak feltüntetve. Az SNS úgy nyilatkozott, hogy a maga részéről mindent meg akar tenni annak érdekében, hogy a Szlovák Köztársaság minden állampolgára, legyen az magyar vagy bármilyen más nemzetiségű, elsajátítsa az államnyelvet. Az SNS mint párt és összes képviselője is tiszteli a törvényt, és fő célkitűzésük megakadályozni az MKP-nak azt a törekvését, hogy Dél-Szlovákiában nem teljes értékű, az államnyelvet nem ismerő állampolgárok nevelődjenek (SMK obťažuje..., 2008). A Matica slovenská nyilatkozatában azt fejtette ki, hogy az MKP célja a történelmi Magyarország kényszerrel bevezetett hivatalos földrajzi neveinek a felújítása Szlovákiának még azokon a területein is, ahol soha nem élt és ma sem él magyar nemzetiség, és amely nevek a monarchiának és a monarchia asszimilációs politikájának megszűntével elvesztették létjogosultságukat, és azokat a fejlődés végérvényesen túlhaladta (Ústav matice slovenskej..., 2008). A magyar pedagógusok azzal érveltek, hogy a magyar nyelvű szövegbe helyezett szlovák kifejezés nyelvtani szempontból értelmetlen. Hangsúlyozták, hogy a szlovák nyelvű földrajzi elnevezések zavarják a magyar mondatszerkesztést. Az alanyesetben álló szlovák megnevezések a mondatokat gyakran érthetetlenné teszik. A magyar iskolák többsége a tankönyveket ki se csomagolta, visszaküldte azokat a minisztériumnak (Jesenský..., 2008). Ján Mikolajtól eltérően Dušan Čaplovič elismerte a kétnyelvűség jogosultságát, de szerinte a tankönyvekben első helyen a szlovák megnevezésnek kellene szerepelnie, és csak ez után kellene feltüntetni a kifejezés fordítását a kisebbség nyelvén. Ebben az értelemben levelet küldött a kiadóknak, melyek maguk dönthetnek arról, hogy a nemzetiség nyelvű megnevezéseket a szövegben tüntetik-e fel, vagy egy külön jegyzékben. Kitartott amellett a nézete mellett, hogy a kétnyelvűséget úgy kell betartani, ahogy abban a kormány mellett működő kisebbségi tanács megegyezett (Szigeti: Väčšina..., 2008). A tanács határozata viszont konkrétan nem határozta meg, melyik nyelven kell először feltüntetni a földrajzi kifejezést, bár a határozat elsőként a szlovák nyelvet említi.
