Lelkes Gábor - Tóth Károly (szerk.): Nemzeti és etnikai kisebbségek Szlovákiában 2008 (Somorja-Dunaszerdahely, 2009)
Štefan Šutaj - Sápos Aranka: A nemzeti kisebbségek helyzete 2008-ban Szlovákiában
A nemzeti kisebbségek helyzete 2008-ban Szlovákiában 27 Csáky Pállal, megszilárdította pozícióját. Elmondható, hogy az 1998-ban az MKP-ban10 11 egyesült volt magyar pártok (Együttélés, Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom, Magyar Polgári Párt) közötti különbségek fokozatosan elmosódtak. Mindenekelőtt a párt konzervatív, etnikai irányultságú és kereszténydemokrata szárnya közötti különbségekről volt szó. A Magyar Polgári Párt híveinek a pozíciója viszont lényegesen meggyengült.11 A hagyományosan szilárd választói háttérrel rendelkező szociáldemokrata irányzat a párton belül nem érvényesült. A pártban a döntő befolyást fokozatosan a Duray Miklós által képviselt nemzeti elkötelezettségű csoport szerezte meg, amely szorosan együttműködik a Fidesz magyar jobboldali párttal, ami az MKP bel- és külpolitikai tevékenységében is megnyilvánul. Politikájának az alapját a kisebbségekkel foglalkozó témák képezik. Az MKP 2007-hez hasonlóan, 2008-ban is felvetett olyan régi-új kérdéseket, amelyeket előzetesen sem a párton belül, sem a többi ellenzéki párttal - a korábbi koalíciós partnereivel - nem vitatott meg. Emiatt a jelentős ellenzéki pártok és az MKP közötti viszony tovább romlott. A Smer-SD képvisői az MKP által előterjesztett egyre fokozódó követeléseket annak tulajdonította, hogy a magyar párt nem került be a kormányba. Boris Zala (Smer- SD) meg is jegyezte, hogy Csáky Pál veszélyes játékot folytat. Rámutatott arra is, hogy az MKP elszigetelődött, és azon kell gondolkodnia, hogy további politikáját milyen irányban szeretné folytatni. A kormánykoalíció pártjai az MKP-t következetesen az ellenzéki politikai pártok egyikének tekintették, és elutasították, hogy úgy tekintsenek rá, mint a nemzeti kisebbség képviselőjére. Az MKP-val nem voltak hajlandók tárgyalni, azonban nem teremtettek kellő feltételeket ahhoz, hogy megbeszéléseket folytathassanak a magyar kisebbség társadalmi elitjével. A magyar nemzetiségű személyiségek jelenléte a kormány kisebbségi tanácsában, az iskolaügyi minisztérium mellett működő Nemzetiségi Iskolák Tanácsában, vagy a kulturális minisztérium pályázati bizottságaiban nem pótolhatja kellően az állam kisebbségpolitikájának szervezésében, irányításában való közvetlen részvételt. Az összefogott, egyértelmű kormányzati kisebbségpolitika hiánya oda vezetett, hogy az országon belül és nemzetközi téren is lényegesen megromlott a szlovák-magyar viszony. Az MKP képviselőinek, elsősorban Csáky Pálnak és Duray Miklósnak több kijelentése is feszültséget váltott ki a szlovák politikában, s ezekre a kijelentésekre a SNS politikusai nacionalista és magyarellenes hangulatú válaszokat adtak, amelyek további konfliktusokat gerjesztettek. Megváltozott az MKP politikusainak szóhasználata is, egyre gyakrabban hangzottak el részükről expresszív, nemegyszer sértő megjegyzések a szlovák politikusok (Robert Fico, Ivan Gašparovič, M. Urbáni, és főleg az SNS elnöke, Ján Slota) címére. A kormány részéről az „egészséges történelemszemlélet”, az MKP részéről pedig az „etnikai történelemszemlélet” beemelése a politikába jelezte, hogy az uralkodó nemzeti populista politikával egyre jelentősebben konkurál az MKP nemzeti populizmusa. Bugár Béla, az MKP 10 A Fidesz, a magyar ellenzéki párt elnöke, Orbán Viktor 2008. február 28-án Losoncon a három szlovákiai magyar párt 1998-as egyesülését hőstettnek nevezte (Orbán Viktor..., 2008). 11 A valahai Magyar Polgári Párt vezetőségi tagjai közül az MKP vezetőségében jelenleg csak Berényi József, Hamerlík Richárd és Angyal Béla van, az Országos Tanácsban rajtuk kívül még Gyurovszky László (a Vágsellyei járás képviselőjeként).
