Lelkes Gábor - Tóth Károly (szerk.): Nemzeti és etnikai kisebbségek Szlovákiában 2007 (Somorja-Dunaszerdahely, 2008)
Közéleti krónika - 2007
A. SZABÓ LÁSZLÓ A SZLOVÁKIAI KÖZOKTATÁSI SZÁMARÁNYOK 2007-BEN [Školstvo na Slovensku v číslach za rok 2007] Bevezető Több kutatás, tanulmány és újságcikk szólt már a kisebbségek megmaradásának feltételeiről, illetve annak szükségességéről, egyúttal a nemzetiségi népcsoportok által elfoglalt pozíciók megtartásának fontosságáról, a kultúrájuk és hagyományaik továbbadásának elengedhetetlen voltáról. Ha ezekről a kérdésekről és egyben dilemmákról beszélünk, egyértelműen látható, hogy mindez nem valósulhat meg az egyes nemzettestek tagjainak tudatos szerepvállalása, valamint a nemzetiségi közoktatási intézmények hathatós támogatása nélkül. Legfőképp természetesen az szükséges hozzá, hogy a kisebbségben élők tudjanak és merjenek élni jogaikkal, és hogy biztosítva legyenek számukra a nélkülözhetetlen előfeltételek. Amennyiben egy minoritás a társadalmi élet minden szintjén lehetőséget kap anyanyelve használatára, könnyebben felvállalja a felkínált lehetőségeket, ám ha képviselői csak otthonaikban vagy szűkebb körben ápolhatják tradícióikat, s egyben nyelvüket, beszűkül mozgásterük, és ez döntő szempont lehet a felnövekvő nemzedékek által látogatandó közoktatási intézmények megválasztásában. A helytelen döntések következtében kialakuló hamis identitástudat pedig egyszer s mindenkorra megpecsételheti egy számbeli kisebbség sorsát, s akár jelentős asszimilációhoz is vezethet. A kisebbségi közösség frontembereinek feladata, hogy hozzájáruljanak a létszükségletként említhető esélyek megteremtéséhez és megerősítéséhez. A véleményformáló erők kötelessége, hogy felhívják a figyelmet a nemzetközi normák betartásának szükségességére, a kisebbségi oktatási intézményhálózat fenntartására és működtetésére. Napjaink Szlovákiájában a kisebbségeknek csupán töredéke él az alkotmány és a közoktatási törvény által kínált lehetőséggel, ez viszont gyakorlatilag kétséget kizáróan azzal magyarázható, hogy sem azonosságtudatuk mibenléte, sem létszámuk nem kondicionálja őket óvodák és iskolák működtetésére. Ennélfogva a jelen tanulmány is elsősorban csupán a szlovákiai magyarok intézményeiről, azok számadatairól, illetve az ezeket látogató, a bennük tanuló gyerekek számáról tud beszámolni a közoktatás nemzetiségei vonatkozásai kapcsán. Mielőtt azonban részletesebben megvizsgálnánk az iskolára előkészítő óvodák és a mindenki számára kötelező alapiskolák helyzetét, vessünk egy pillantást a legutóbbi népszámlálás adataira. Szlovákia lakosságát 2001-ben 85,8 % szlovák, 9,7 % magyar, 1,7 % roma, 0,8 % cseh, 0,4 % ruszin, 0,2 % ukrán, valamint 0,1 % német nemzetiségű lakos alkotta, miközben 0,2 % volt egyéb nemzetiségű, s a lakosok 1 %-a nem tartozott egyik nemzetiséghez sem. Az anyanyelv szerinti megoszlásban némi eltérés mutatkozik, hiszen a lakosság 83,9 %-a vallotta magát szlovák anyanyelvűnek,
