Lampl Zsuzsanna: A szlovákiai magyarok szociológiája. 1. Szlovákiai és magyar (Somorja, 2012)
III. Kutatási eredmények
98 III. Kutatási eredmények 30. ábra: Ön milyen helyzetben vállalja fel a nemzeti identitását? (%) a mindig, akkor is, ha hátrányom származik belőle H amikor nem érzem fenyegetve magam □ amikor nekem megfelel □ amikor előnyöm származik belőle 52' ■ nem foglalkoztat ez a kérdés koztatja őket a deklarált identitás kérdése, akiket pedig mégis, azok vagy csak abban az esetben magyarok, amikor ez nekik megfelel (30 és 15%), vagy csak akkor, amikor nem éreznek fenyegetettséget. Ezekből az adatokból a magyar identitás vállalása tekintetében több következtetést vonhatunk le: 1. Bár a deklarált identitás általában vett fontosságának helyzetfuggősége, megkérdőjelezése, illetve megtagadása nem zárja ki, hogy valaki a saját esetében felvállalja a nemzetiségét, elsősorban azok vallják magyarnak magukat, akik általában véve is fontosnak tartják a nemzeti identitás felvállalását, vagyis számukra ez egyfajta érték, avagy elvi kérdés. 2. Az, hogy valakit nem foglalkoztat a nemzeti hovatartozás felvállalásának kérdése, többféleképpen értelmezhető. Ezzel a válasszal a kutatási gyakorlatban és a hétköznapi életben is gyakran találkozhatunk, de akár itt, akár ott, igazából egyik esetben sem tudjuk pontosan, mire gondol, aki ezt mondta. Valójában épp azért került be a kérdőívbe, hogy pontosithassuk a jelentését. Mert jelentheti azt, hogy valaki számára annyira természetes magyarnak lenni, hogy nincs miért foglalkoznia ilyesmivel, annyira nyilvánvaló, hogy ő milyen nemzetiségű. De jelentheti azt is, hogy valakit azért nem foglalkoztat a kérdés, mert a saját nemzetisége kérdése sem foglalkoztatja, ami egyfajta nemzeti identitással kapcsolatos hárításról tanúskodik. A fentebb ismertetett adatok tanúsítják, hogy bizonyos mértékig mindkét magyarázat helytálló, azonban egyértelműen kirajzolódik a tendencia, mely szerint minél kevésbé fontos valakinek a nemzetiség felvállalása, annál inkább jellemző rá elsősorban nem is az - de az is -, hogy a körülményektől függően vallja magát magyarnak, hanem az, hogy elhárítja a deklarált identitás fontosságának még a kérdését is. 3. Nem áll szándékomban a jelenség etikai vetületével foglalkozni, de az, hogy vannak, akik meggyőződésből magyarok, és vannak, akik érdekből, nemcsak stilisztikai fordulat vagy politikai szólam, hanem tény, amit a fenti adatok bizonyítanak. Abban az esetben, amikor valaki azt mondja, hogy akkor és ott magyar, amikor és ahol az neki megfelel, sőt, amikor és
