Lampl Zsuzsanna: A szlovákiai magyarok szociológiája. 1. Szlovákiai és magyar (Somorja, 2012)
III. Kutatási eredmények
96 III. Kutatási eredmények 28. ábra: Milyen okból hagyná el Szlovákiát? (%) 0% 10% 20% 30% 40% 50% 60% 70% 80% 90% 100% U családegyesítés Bjobb megélhetés □ munkahely □ hátrányos kisebbségi helyzet ■ egyéb okok ^ nem tudja ■ nem válaszol magyar nemzetiséghez való kötődés, a magyar nemzetiség felvállalása, azaz a deklarált identitás. Nézzük meg, mennyire fontos ez számukra (29. ábra). A 2001 és 2010 közötti időszakban lefolytatott kutatások eredményei szerint a magyarok többsége fontosnak tartotta a nemzetiség felvállalását. Ez a többség, amely 2001-ben a magyarok 88 százalékát jelentette, később 84 százalékra csökkent, miközben enyhén, de gyarapodott a deklarált identitás fontosságát elvetők aránya. Ők alkotják a magyarok 8 százalékát, vagyis minden tizenharmadik magyar szerint nem fontos a magyar nemzetiség felvállalása. Azok, akik fontosnak tartják a deklarált identitást, két csoportra oszlanak. A nagyobbik csoportba tartozók szerint minden körülmények között hűnek kell maradni a nemzetiséghez, a kisebb csoport véleményét képviselők szerint a nemzetiség felvállalása a körülményektől függ, és vannak körülmények, amikor el lehet tőle tekinteni (diszkriminációs helyzetekre és életveszély esetére hivatkoznak). E téren 2003-hoz képest 2010-ben egyetlen változás figyelhető meg, s ez épp a deklarált identitást fontosnak tartók csoportján belül bekövetkezett módosulás, aminek következtében 9 százalékkal nőtt a nemzetiség felvállalását a körülményektől függővé tevők részaránya. Az életveszély jelentése egyértelmű, a „diszkriminációs helyzet” és a „körülmények” viszont eléggé ködös fogalmak. Az alábbi adatokból persze részben következtethetünk arra, hogy mit takarnak (30. ábra). Ezúttal már nemcsak arról van szó, hogy általában véve fontos-e a nemzeti hovatartozás felvállalása, hanem egészen konkrétan arról, hogy a megkérdezett, aki a kutatás során magyarnak vallja magát, milyen helyzetben ragaszkodik a nemzetiségéhez. Az ember önmagára nézve mindig megengedőbb, s itt is azt látjuk, hogy amikor a saját deklarált identitásáról van szó, akkor az előbbi kérdéstől eltérően már nem a magyarok kétharmada válaszolja azt, hogy minden helyzetben felvállalja a nemzetiségét, hanem csak 52 százalékuk. Vagyis álta-
