Lampl Zsuzsanna: A szlovákiai magyarok szociológiája. 1. Szlovákiai és magyar (Somorja, 2012)
II. Népszámlálási adatok
IL 2. Nemzetiség 49 16. táblázat: Szlovákia magyarlakta kerületeiben a magyar nemzetiségű lakosok részarányának alakulása (%) Kerület 1991 2001 2011 1991 -hez képest Pozsonyi 5,4 4,6 4,0-1,4 Nagyszombati 24,8 23,7 21,8-3,0 Nyitrai 30,2 27,6 24,6-5,6 Besztercebányai 13,0 11,7 10,2-2,8 Kassai 12,9 11,2 9,4-1,7 SZK összesen 10,8 9,7 8,5-2,3 Forrás: SZKSH és saját számítások fővárosban 3,4%, Kassán 2,6% a magyarok részaránya. Két járásban, a Dunaszerdahelyi - ben és a Komáromiban, a magyarok vannak többségben. Nézzük előbb, hogyan alakult a magyarlakta járásokban a szlovákok részaránya (17. táblázat, 1. oszlop). Három járásban - Galántai, Nagyrőcei és Nagymihályi - nem változott a szlovákok részaránya. Növekedés ugyancsak három járásban mutatkozik, mégpedig a Szenei, Dunaszerdahelyi és Komáromi járásban. A többi járásban, beleértve Pozsonyt és Kassát, mindenhol csökkent a szlovák lakosság hányada, leginkább a Losonci járásban (7,1 százalékkal), legkevésbé a Lévai járásban (0,2 százalékkal). A pozsonyi szlovákok részaránya fél százalékkal csökkent, Kassán viszont 8 százalékos veszteség mutatkozik. A magyarok aránya (17. táblázat, 2. oszlop) két járásban maradt változatlan. Ez a Nagyrőcei és a Nagymihályi járás, ahol a szlovákok hányadában sem állt be változás. Az összes többi járásban a magyarok részarányának csökkenését látjuk. A legnagyobb fogyás a „legmagyarabb” járásban, a Dunaszerdahelyiben következett be, ahol 8,4 százalékkal csökkent a magyarok részaránya. Ugyancsak szembetűnő a fogyás a Szenei, Komáromi, Rimaszombati és Rozsnyói járásban, valamint Kassán. A legcsekélyebb veszteség a Nyitrai járásban tapasztalható, s a többi járáshoz képest ugyancsak alacsonynak mondható a pozsonyi magyarok fogyatkozása. Ezek az adatok ellentmondanak a gyakori feltételezésnek, hogy a tömbben élő magyarság jobban meg tudja tartani a nemzetiségét, mint a szórványban élők, hiszen itt ennek inkább a fordítottját látjuk. A szemléletesség kedvéért a 18. táblázatban a magyarok részarányának csökkenő sorrendjében állítottam fel a járásokat Jól látható, hogy a Dunaszerdahelyi, Komáromi és Rimaszombati járások nemcsak a magyarok arányát tekintve állnak az élen, hanem a magyarok fogyását tekintve is. Csupán a Szenei járás ékelődik közéjük. Ugyanakkor azokban a járásokban, ahol a magyarok aránya nem érte el a 20 százalékot - a már említett Szenei járást leszámítva - kisebb a csökkenés mértéke, sőt két járásban, a Nagyrőceiben és a Nagymihályiban 2001-hez képest változatlan a magyarok aránya. Természetesen mindez nem azt bizonyítja, hogy minél „magyarabb” egy járás (az ott élő magyarok hányadát tekintve), annál nagyobb a fogyásuk, hiszen világosan megmutatkozik, hogy a nagyjából egyforma magyarsággal rendelkező járásokban is különböző mértékű a csökkenés - hasonlítsuk össze például a Rozsnyói, Lévai, Nagykürtösi és Losonci járást. De az adatok azt mindenképpen cáfolhatják, hogy a nyelvhatár, illetve a szórvány a fogyás elsődleges helyszine (bár az tény, hogy ott a kisebb fogyás is nagyobbnak „látszik”, épp azért, mert eleve alacsonyabb a magyarok száma). A magyarok fogyását illetően rögtön a népszámlálási adatok első közzététele után felmerültek arra vonatkozó spekulációk, hogy a tetemes számú ismeretlen között vajon mennyi
