Lampl Zsuzsanna: A szlovákiai magyarok szociológiája. 1. Szlovákiai és magyar (Somorja, 2012)
I. Kiindulópontok
I. 3. Politikai keretek 37 ÖSSZEGZÉS Mindaz, ami a nemzeti kisebbséget jelenti, s mindaz, ami a nemzeti kisebbség életével függ össze, a 2. fejezet végén leírt jelenségek, tehát- a hármas konfiguráció és a- többes perspektíva eredménye, miközben az eredmény sem statikus - nem is lehet az -, hanem egy állandóan alakuló folyamat. A továbbiakban azt nézzük meg, hogy mit jelent ez az általános modell a szlovákiai magyarokra vonatkoztatva (3. táblázat). A nemzeti kisebbség mindig politikai téma, hiszen épp a hármas konfiguráció miatt mindig hatalmi játszmákról van szó. Minden olyan jelenség, amelynek van nemzetiségi vetülete - kezdve a nemzetiség felvállalásának kérdésétől, az iskolaválasztáson, a nyelvhasználati szokásokon stb. keresztül egészen addig, hogy valaki a népszámlálás során milyen nemzetiségűnek vallja magát, s általában véve magyar marad-e vagy asszimilálódik és szlovák nemzetiségű lesz —, a vázolt interakciók következménye, mivel az ezeket a választásokat befolyásoló képek az egyes szereplők és nézőpontok kereszttüzében alakulnak ki. Ugyanakkor az esetek többségében ez nem azt jelenti, hogy az egyes szereplők a „körülmények áldozatai”, kiszolgáltatott szenvedő alanyok egy rajtuk kívül zajló játszmában. Épp fordítva: a játszmának mindenki részese, s ezért az egyes szubjektumok választásaikkal - különböző mértékben - maguk is hozzájárulnak az események alakulásához. Ez az egyénre is vonatkozik, hiszen „nemcsak arra képes, hogy a létező nemzeti specifikumokból válasszon, hanem egyúttal alakítja is ezeket, mint ahogyan más társadalmi viszonyok kialakításából is kiveszi a részét. Ha ezt kétségbe vonnánk, akkor a nemzeti specifikumok formálódását az egyéntől független tényezőkre hagynánk, és az embert egyszerűen csak e tényezők eszközének tartanánk” (Öllös 2011:64). A kutatások során mégis gyakran tapasztalom, hogy sokan azt gondolják, az ő választásaiknak - elsősorban persze a kutatott témákkal kapcsolatos választásokra gondolok, mint például a nemzeti hovatartozás felvállalása és az iskolaválasztás - nincs társadalmi jelentőségük, egyedül csupán számukra fontosak, és így minden választásuk és annak következménye magánügy. Bár a következő idézet nem kimondottan a nemzeti kisebbségek tárgykörében íródott, úgy gondolom, e téren is pontos diagnózist nyújt. „Valahogyan nem szívesen gondoljuk azt, hogy fontosak vagyunk. Ha ezt tennénk, egyúttal felelősséget kellene vállalnunk. Inkább azt gondoljuk, hogy a Kremlben ülő emberek a fontosak. A washingtoni képviselők és szenátorok a fontosak. S mivel jelentéktelennek tartjuk magunkat, nem vállalhatunk felelősséget a történelem alakulásáért, igaz? De akár tetszik nekünk, akár nem, fontosak vagyunk, és mindenképpen - tudatosan vagy nem - otthagyjuk kézjegyünket a történelem alakulásán. Ahogy mondani szokás: »Ha nem ti, akkor kicsoda? Ha nem most, akkor mikor?« (Peck 1994:87). A szlovákiai magyar népszámlálási kampány „zsargonjában” mindez a következőképpen hangzott: „Mindenki számít!”
