Lampl Zsuzsanna: A szlovákiai magyarok szociológiája. 1. Szlovákiai és magyar (Somorja, 2012)
I. Kiindulópontok
30 I. Kiindulópontok kisebbségi körülmények között kialakult kultúrát is. A nemzeti kisebbséget illetően nyilván értelmetlen kérdés, hogy mi volt előbb, az érzés vagy a kisebbség, hiszen ha a szlovákiai magyarok példájából indulunk ki, akkor az ő kisebbséggé válásuknak nem valamiféle kisebbségi létre törekvő vágy, hanem egy politikai aktus, a határmódosítás volt az oka. Az már más kérdés - és valójában nem is kérdés -, hogy a kisebbségi helyzet generál-e kisebbségi attitűdöket, kisebbségi életérzést és önreflexiót. Hogyan jöttek létre a nemzeti kisebbségek? A továbbiakban erről lesz szó, mégpedig a korábban már említett Rogers Brubaker amerikai szociológus elmélete alapján (Bmbaker 2006), amely véleményem szerint pontos szociológiai látleletét, „relacionális és interaktív” (i. m. 26.) perspektíváját adja a térségünkben zajló nemzetépítő folyamatoknak, s ebből kifolyólag a nemzeti kisebbségek létrejöttének és jelenlegi helyzetének is. Brubaker szerint mindez egy háromszereplős, három „politikai mező”-ből álló küzdőtéren belül zajló interakciók eredménye. A három szereplő, amely „hármas konfigurációt” alkot: a nemzeti kisebbség, a nemzetiesítő állam és az anyaország (i. m. 7.). Mindhárom „dinamikus politikai alapállást jelent, egymáshoz kapcsolódó, de ugyanakkor egymással versengő alapállások családját - tehát nem valamiféle statikus kondíciót, különálló »dolgot«.” (i. m. 15.). Az említett három politikai mezőt Brubaker a következőképpen definiálja: „A nemzeti kisebbség nem valamiféle statikus, népességösszetételből adódó körülményt jelent, hanem inkább dinamikus politikai alapállást, vagy pontosabban szólva egymáshoz kapcsolódó, de ugyanakkor egymással versengő alapállások együttesét, melyek összetartoznak egymással” (i. m. 10.). Ezeket a politikai alapállásokat „különféle szervezetek, pártok, mozgalmak vagy egyéni politikai vállalkozók” (i. m. 11.) képviselik, akiknek háromféle igényük van: „1) nyilvánosan igényt formálnak arra, hogy tagjai legyenek egy olyan etnokulturális nemzetnek, amely különbözik a számbelileg vagy politikailag domináns etnokulturális nemzettől; 2) követelik, hogy ez a különálló etnokulturális nemzetiség állami elismerésben részesüljön; 3) bizonyos kollektív vagy politikai jogokat követelnek ennek az etnokulturális nemzetiségnek az alapján." Eközben valamennyi felsorolt szubjektum „reprezentálni” igyekszik a kisebbséget annak tagjai, a fogadó állam vagy a külvilág számára és mindegyik a csoport legitim reprezentációjának monopolizálására törekszik” (i. m. 11). „A nemzeti kisebbség (...) kétféle értelemben is a küzdelem mezeje. (...) Egyrészt küzdelem az, hogy akik képviselik, egyfajta alapállást kijelölnek és fenntartanak az állammal szemben, másrészt azonban küzdelem az is, hogy a fogadó állam egyfajta vízióját - vagyis azt, hogy nemzetiesítő és nemzetileg elnyomó állam - kijelölik és fenntartják. A két küzdelem elválaszthatatlan egymástól: a mozgósított nemzeti kisebbség - a maga elismerésre és jogokra irányuló követeléseivel együtt - csak akkor tud kijelölni és fenntartani egy alapállást, ha egyúttal kijelöli és fenntartja a fogadó államnak azt a vízióját is, mely szerint az nemzetiesítő vagy nemzetileg elnyomó állam. Minél kevésbé tudja fenntartani ezt a víziót a fogadó államról, annál kevésbé van hivatkozási alapja a nemzeti kisebbség mozgósítására” (i. m. 14.). Mit ért Bmbaker nemzetiesítő állam alatt, amely a hármas konfiguráció második eleme, illetve politikai mezője? „A nemzetiesítő állam éppenséggel nem azonos azzal a nemzetállammal, mely a szó megszokott értelmében olyan etnokulturálisan homogén államot jelent, ahol az állampolgárok túlnyomó többsége ugyanahhoz az etnokulturális nemzethez tartozik. A nemzetiesítő állam ennek épp az ellenkezőjét jelenti. Bár nem előfeltétele az etnokulturális heterogenitás (mivel nemzetiesítő projektek még az etnokulturálisan homogén környezetekben is kezdeményezhetők), a nemzetiesítő államok rendszerint etnokulturálisan heterogének. Annak, hogy a „nemzetiesítő állam” fogalmat
