Lampl Zsuzsanna: A szlovákiai magyarok szociológiája. 1. Szlovákiai és magyar (Somorja, 2012)
I. Kiindulópontok
18 I. Kiindulópontok dern társadalomnak szüksége volt képzett, egymással kommunikálni képes munkaerőre; ez kívánta meg a társadalom homogenizációját” (Kántor 2004:281). A nemzet fogalom mai szóhasználata tehát egy homogén népességet feltételez, azonban továbbra is „illékony kategória” (Gellner 2009), s korábban is, ma is többen utalnak rá, hogy nem lehet pontosan meghatározni (Weber 1992, Dieckhoff 2002; Kilias 1999).8 Nemcsak azért, mert a nemzet fogalom továbbra is több jelentést hordoz, hanem azért is, mert az idők során ezek a jelentések is változtak. „Nemcsak a nemzet történetisége nyilvánvaló, hanem a nemzettel kapcsolatos tudományos megközelítéseké is” (Granasztói 2004). Vannak szerzők, akik szerint épp azért, mert nincs egyértelmű válasz, eleve hibás kérdésfeltevés a nemzet mibenlétét firtatni, és valójában nem is ez a legfontosabb kérdés. A nemzet fogalmát alkotó „konstrukciók - mint például a nemzeti történelem vagy a nemzeti kultúra kánonja — összefüggése a nemzetnek olyan elképzeléseivel, amelyek reálisan determinálják az emberi cselekvést, csak problematikus lehet. Inkább az a fontos kérdés, „hogyan jön létre immanensen és mindig újra a nemzet?”, amely a jelenséget, mint folyamatot kutatja, nem pedig tárgyiasult kategóriát” (Kilias 1999:424). Ebben az értelemben beszél Benedict Anderson „elképzelt politikai közösségekről” (Anderson 2000), és Roger Brubaker is erre utal, amikor a nacionalista politika következtében létrejövő nemzetről, mint gyakorlati kategóriáról beszél (Brubaker 1996). További kérdés, hogy milyen ismérvek alapján beszélhetünk nemzetről, vagyis mitől nemzet a nemzet: „Az objektív tényezők meghatározó szerepét valló megközelítések egy nemzet jellemzői közé a kultúrát, a nyelvet, a közös történelmet, esetleg a közös vallást sorolják. Azt feltételezik továbbá, hogy ezeknek az objektív kritériumoknak a megléte önmagában generál egy bizonyos nemzeti identitást. A szubjektív megközelítések - nem tagadván egyes objektív jellemzők meglétének fontosságát - a nemzethez való tartozás hitét tekintik a legfontosabbnak: nemzetről csak akkor lehet beszélni, ha a hozzá tartozók érzik, vallják is odatartozásukat” (Kántor 2004:280). A nemzet fogalom megközelíthető abból a szempontból is, hogy milyen funkciót tölt be. Például: „a nemzet nevesíti az államok és állampolgáraik, illetve a különböző államok közötti viszonyt; olyan ideológiai konstrukció, amely nélkülözhetetlen az állampolgárok helyének kijelöléséhez a modem államban és a nemzetközi színtéren” (Verdery 2004:379). Sőt, a nemzet fogalom többértelműségének is van funkciója: „A nemzet szimbólum, és hogy képes szimbólumként működni, annak két oka van: a jelentése nem egyértelmű, különböző csoportokat mozgósít, melyek azt gondolják, hogy ugyanazt értik alatta. Másodszor pedig, használata bizonyos érzelmeket és diszpozíciókat hív elő, amelyek vele kapcsolatban az úgynevezett nemzetépítés évtizedei során alakultak ki” (Verdery 2004:380). Mikor jött létre a nemzet? Az uralkodó nézet szerint a nemzet a modem kor terméke, viszont némely szerzők szerint már a premodem korban, vagyis a 19. század előtt is voltak a nemzetnek megfelelő közösségek. Ezek azonban nem azonosak a modem nemzettel, ezért a nemzet szót vagy csak a modem nemzet kapcsán használják, vagy eleve modem nemzetről beszélnek (Renan 1995, Walker 1998). Mások szerint a premodem korban léteztek ugyan etnikai alapú közösségek, ám bármilyen értelemben is használjuk a nemzet fogalmat, ezek nem voltak, nem lehettek nemzetek, mivel a nemzet csak a modern korban jöhet létre (Weber 1992). Ezért nincs is értelme kihangsúlyozni, hogy a nemzet modem, hiszen mivel a nemzet eleve a modem kor terméke, nincs nem modem nemzet. Egyes szerzők a modem nemzet születése szempontjából nem tartják fontosnak a nemzetet megelőző etnikai jellegű közösségek szerepét, mások viszont konstatálják 8 De azért szinte mindenki megpróbálja.
