Lampl Zsuzsanna: A szlovákiai magyarok szociológiája. 1. Szlovákiai és magyar (Somorja, 2012)
IV. Melléklet
104 IV. Melléklet kiai magyarok fogják képezni, bizonyos szempontból fölösleges, más szempontból értelmetlen vállalkozásnak tűnhetett, nem mindenki, de sokak szemében. De miért akartuk kutatni a szlovákiai magyarokat? Nem elsősorban azért, mert mi magunk azok vagyunk. De azért is. Meg azért, mert ez érdekelt, ami nyilván összefügg azzal, hogy magunk is ehhez a közösséghez tartozunk. S itt meg kell jegyeznem, hogy az élet nagy ajándékának tartom, és a Fórum ajándékának, hogy szinte mindig azzal foglalkozhattunk, ami érdekelt. Meg azért is a szlovákiai magyarokra fentük a fogunkat, mert ez volt az a rés a piacon, amit épp mi tudtunk betölteni. Ez válhatott a mi specialitásunkká. És ezt tartottuk fontosnak, mivel azt tizenöt évvel ezelőtt is sejteni-tudni lehetett, hogy a szlovákiai magyar közösség fogyni fog, és szerettük volna tudni, milyen okai vannak az identitásváltásnak, amelyről már akkor olvashattuk, hogy a magyarok fogyásának elsődleges oka. Persze tizenöt évvel ezelőtt még nem került szóba a szlovákiai magyarok szociológiája. Még nagyon messze voltunk ettől, annak ellenére, hogy már a Fórum előtt is voltak hazai magyar szociológusok, s a lehetőségeikhez mérten ők is dolgoztak. Kardos István, Végh László, Csámpai Ottó, majd a következő generációból Gyurgyík László nevét kell említenem, de magam sem a Fórum Intézetben kezdtem el a szociológiai pályafutásomat. Ahhoz, hogy a szlovákiai magyarok szociológiájáról kezdhessünk beszélni, el kellett telnie ennek a 15 évnek. El kellett végeznünk 26 kutatást. Ebből 12 alapkutatásnak minősíthető. A legismertebb témák, a szlovákiai magyarok nemzeti identitása, nyelvhasználata és választási hajlandósága, valamint választási viselkedése mellett ide sorolhatom a következő területeket is, amelyekkel behatóan foglalkoztunk: az ifjúság életének különböző dimenziói, a civil adományozás, a munkaerőpiaci helyzet, a migráció, a szuburbanizáció, az értelmiség, az életmód különböző aspektusai, így például a táplálkozási szokások, az egészségvédő és egészségkárosító tényezők. S ezeknek a kutatásoknak az eredményeiből, a sok-sok apró morzsából állt össze mára az a még nem teljesen feldolgozott kép, amit a szlovákiai magyarok szociológiájának kezdtünk nevezni, s amelynek keretbe helyezése a közeljövő feladata. Az így értelmezett szlovákiai magyarok szociológiája nemcsak azért érdekes, mert a népesség életének különböző szegmenseiből kiindulva egyfajta szintézist, átfogó ismeretanyagot nyújthat, hanem azért is, mert több jelenségnek a fejlődési folyamatát is képes bemutatni, azt a dinamikát, aminek feltérképezéséhez időre volt szükség. Időre - erre a 15 évre. Az, hogy ma már ki merem mondani, hogy a szlovákiai magyarok szociológiája, mint a nemzetiségszociológia vagy a kisebbségszociológia egyik önálló részterülete reálisan létezik, csak az egyik fontos eredménye a másfél évtizedes munkának. De vannak más eredmények is, amelyek más szempontból, de ugyancsak nagyon fontosak. Hadd említsek néhányat. Annak ellenére, hogy az eredmények - főleg kezdetben - sokkal kisebb publicitást kaptak, mint ma, aminek nemcsak az volt az oka, hogy nem volt szabad kapacitás a PR tevékenységre, hogy menedzseljük, népszerűsítsük is a munkánkat, hanem az is, hogy a szociológia tudománya sokkal kevésbé volt ismert, mint ma, lassan, fokozatosan sikerült elérni, hogy az emberek megértsék, hogy a szociológia nem egy mondvacsinált tudomány. A szociológia többet tud az ő mindennapi tapasztalatuknál, s ha a tudományos eredmények és az ő tapasztalatuk egybeesik, az még nem jelenti azt, hogy szociológiára semmi szükség. Sőt, egyre többen látják, hogy ha a tapasztalatok és a tudományos eredmények nem fedik egymást, annak nem az az oka, hogy a szociológus hobbiból vagy megrendelésből csal, hanem az, hogy az ő mindennapi tapasztalatuk talán mégsem képes mindig minden jelenséget maradéktalanul és hibátlanul befogni.
