L. Juhász Ilona: A harmincnégyes kőnél… Haláljelek és halálhelyek az utak mentén (Somorja-Komárom, 2013)
3. Halálhelyjelek Szlovákiában - különös tekintettel Dél-Szlovákia közútjaira
Halálhelyjelek Szlovákiában - különös tekintettel Dél-Szlovákia közútjaira 97 Találunk példát a fotómontázsra is, a gömöri Tornaiján például két halálra gázolt testvér - egy 6 éves kislány és 2 éves kisfiú - montírozott színes képmása látható egy közös porcelánfotón, s a Csallóköznádasd közelében halálos balesetet szenvedett dunaszerdahelyi fiatal párról is közös fénykép került a fakeresztre, majd később az állandó emlékjelre is. A Palást melletti kereszteződésében 1996-ban motorbalesetben elhunyt ipolysági fiatalember emlékére állított halálhelyjel részét képezte egy róla készült, üvegkeretbe helyezett szokatlanul nagy méretű portré. Egy idő múlva azonban eltávolították, s az emlékjel fölső részébe az eredeti fénykép alapján készült kisebb méretű, fekete márványra gravírozott képmás került. Később ezt is lecserélték, s az eredeti képmás már porcelánfotó formájában látható. Ez az eset figyelemre méltó, hiszen az állandó emlékjel állítása óta négyszer, a képmás pedig háromszor változott. A legelső emlékjel, a fakereszt még azután is a helyén maradt, hogy kicsit távolabb egy kvázi sírt alakítottak ki, s a csiszolt betonból készült állandó fényképes haláljelet felállították. Miután lecserélték a nagyméretű fényképet, a keresztet a halálhelyjel mögé fektették, s ezt követően a képmást még kétszer kicserélték. A cserék okára a helyiek nem tudtak magyarázatot adni, de valószínű, hogy a gravírozott képmást nem tartották eléggé élethűnek, s ezért döntöttek a porcelánfotó mellett. Hejcén, a légi katasztrófa helyén az áldozatok képmásán túl családi fényképeket is elhelyeztek a hozzátartozók, például esküvői képet vagy az elhunyt kisgyermekének fotóját. A fentiek is bizonyítják, hogy a hozzátartozók a temetői síremléken túl a halál - helyjeleken is fontosnak tarják az elhunyt képi megjelenítését is. 3.11. „Mellékletek” a halálhelyjelek mellett A haláljelek mellett számos tárgyat, elsősorban virágokat, koszorúkat és mécseseket találhatunk. Ezek zöme általában műanyagból készült koszorú és művirág, a fenyőgallyból vagy más természetes anyagból (pl. tobozokból) készült koszorúk, valamint az élő virágok száma alacsonyabb. A vágott élő virágok közül a krizantém dominál (elsősorban kora ősztől), s a halottak napjára egyre több helyre kerülnek apró virágú cserepes krizantémok. Az ún. kvázi sírok esetében ezeket általában a halálhelyjel mellé, a földbe ültetik. Az év közben ültetett virágok általában ugyanazok, amilyenek a temetői sírokon is láthatók, s követik az évszak változásait. A haláljel melletti vázákba inkább művirágok kerülnek, a vágott virág ritkább. A művirágot néha átlátszó fóliába csomagolva helyezik el, hogy jobban megvédjék az időjárás viszontagságaitól.
