L. Juhász Ilona: A harmincnégyes kőnél… Haláljelek és halálhelyek az utak mentén (Somorja-Komárom, 2013)
10. Melléklet
214 Melléklet Edda: Lelkűnkből (Kun Péter emlékére) A gyertya szépen lángol, Nem fújja már a bántó szél. A viasztest elolvadt, Valahol új életre kél. A Föld már elengedte, Az égen egy csillag ragyog. Szelíden kérik őt, S ő játszik egy égi dallamot. Eggyé forrt kéz a húrral, És már egy új ütembe kezd. Lassúbb és csöndesen szól, Ügy üzeni: megérkezett. Ref.: (2x). Örökre velünk maradsz, Őrizzük mosolyodat. Lelkűnkből szól ez a dal. Vihar, kiált kegyetlen, Elválaszt zord idők keze. Az ész hazug; ne engedd, Ne, hogy a reményt elvegye! A Föld már elengedte, Az égen egy csillag ragyog. Szelíden kérik Őt S Ő játszik egy égi dallamot. Minden üvöltve lázad, Hol van az elrabolt hitünk? A lelked halhatatlan, De a fájdalom elönt. Ref.:(4x) Örökre velünk maradsz, Őrizzük mosolyodat. Lelkűnkből szól ez a dal.188 188 www.zeneszoveg.hu/dalszoveg/17/edda-muvek/lelkunkbol-zeneszoveg.html (letöltve: 2012. március 18.)
