L. Juhász Ilona: A harmincnégyes kőnél… Haláljelek és halálhelyek az utak mentén (Somorja-Komárom, 2013)
7. A járművezetők patrónusa - Szent Kristóf kultusz
188 A járművezetők patrónusa - Szent Kristóf kultusza Alig van az átmeneti korszaktól kezdve156 régibb templom, melynek külső falán valamelyik, bár nem határozott helyén ezen szentnek leggyakrabban elmosódott óriás képével ne találkoznánk. Az északi falakat kivéve, mindenütt feltalálható, rendesen bejáratoknál, gyakran azon a falon, mely a falu felé nézett, melyhez a templom tartozott, a templomba menők azt kénytelenek legyenek látni, s így azon a napon, melyen látták, szörnyen, elkészületlenül meg ne haljanak. (Rómer 1874, 15) A Krisztus-hordozó Szent Kristóf valódi létezése történelmileg nem bizonyított, és életrajzának több változata is ismert. Számos történet, legenda terjedt el róla, s ezek töredéke a mesékbe is bekerült. Kultusza Bizáncból terjedt el az európai kultúrkörbe, s az egyik legismertebb legenda szerint Kis-Ázsiában 250 körül Decius császár idején halt vértanúhalált. Ekkor végeztek ki egy Reprobusnak nevezett hatalmas növésű, robusztus férfit, aki a keresztségben a Christophoros nevet kapta, melynek jelentése Krisztus-vivő, Krisztus-hordozó, s feladata a hit hordozása, terjesztése volt. A legenda szerint egy remete tanácsára a folyó mellett kunyhót épített, s innen hordta át az embereket vállán a túlsó partra, így akarta Jézust szolgálni. Egy alkalommal kisgyereket vitt a vállán, aki egyre nehezebb lett, Kristóf majdnem összeroskadt alatta. Kiderült, hogy a kisgyerek nem más, mint Jézus, aki a világ valamennyi terhét a vállán hordja, ezért lett ilyen nehéz Christophoros terhe is. E legenda hatására már a 12. század első felétől ő lett a zarándokok és minden úton járó védőszentje is. Innen ered a hiedelem, mely szerint aki meglátja Szent Kristóf képét, azt semmi baj nem érheti, s aznap nem halhat meg (de Voragine 1999, 163-165). A katolikus egyház július 25-re tette Szent Kristóf ünnepét. A középkorban ő volt a legközkedveltebb népi szent, korabeli adatok szerint mintegy háromezer kultuszhely kötődött nevéhez. Kultusza a 14. században volt a legerősebb, a 19. század elejére azonban már szinte teljesen megszűnt. A magyar katolikus egyház a 19. század elejétől megpróbálkozott Szent Kristóf kultuszának feltámasztásával. A vasúti közlekedés, valamint a gépkocsik megjelenése, majd egyre fokozottabb méretű elterjedése hozzájárult az egyház által szorgalmazott kultusz terjedéséhez, mivel az egyházi szentelményekhez hasonlóan a közlekedési eszközöket tulajdonosaikkal együtt áldásban részesítette. Lényegében így lett Szent Kristófból modern szent. A gépjárműforgalom ugrásszerű megnövekedése mellett jelentősen hozzájárult a kultusz terjedéséhez a növekvő turizmus és a média közvetítő szerepe is. 156 A román stílus és a gótika között.
