L. Juhász Ilona: A harmincnégyes kőnél… Haláljelek és halálhelyek az utak mentén (Somorja-Komárom, 2013)
5. A társadalom viszonyulása a halálhelyjelekhez
5. A társadalom viszonyulása a halálhelyjelekhez A sajtóban megjelent számos írás, valamint a világhálón található bejegyzések is arról tanúskodnak, hogy a hivatalos szerveken túl a társadalom széles rétegeit is foglalkoztatják a gyakori közúti balesetek, azok okai, valamint a halálhelyjelek állításának szokása is. Ez utóbbiak megítélését illetően azonban jelentősen megoszlanak a vélemények. Egyesek úgy nyilatkoznak, hogy nagyon deprimáló hatással vannak rájuk ezek az emlékjelek, sokszor úgy érzik, mintha egy nagy temetőben utaznának: „Amikor mindenszentekkor megyek az úton az autóval, úgy érzem magam, mint egy temetőben, mindenhol világos az út széle, mert még ott is égetnek, nemcsak a temetőben!”120 Másoknak az esztétikai érzékét zavarják az emlékjelek, mivel egyrészt giccsnek tartják ezeket, másrészt nagyon zavarja őket a sok elszáradt virág, a tönkrement és piszkos koszorú és művirág látványa. Az adatközlők egy csoportjának a rendben tartott halálhelyj elek ellen nincs kifogása, de a fentebb említett jelenség az ő szépérzéküket is zavarja. Sokak szerint fontosak ezek az emlékjelek, mert figyelmeztetik a gyorsan száguldó és szabálysértő autósokat, hogy ők is hasonlóan végezhetik, ha nem tartják be a közlekedési Egy motoros halálhelyjele Nagykürtösön az 527-es út mellett a róla készült fényképekkel (L. Juhász Ilona felvétele, 2012) 120 Férfi (1965) Saját gyűjtés, 2003.
