L. Juhász Ilona: A harmincnégyes kőnél… Haláljelek és halálhelyek az utak mentén (Somorja-Komárom, 2013)
4. Az áldozatok emlékezete
150 Az áldozatok emlékezete Hetedik példa A komáromi Markuszek Emil, családos fiatalember, társával, Broczky Vilammal Csallóközaranyos közelében (Pozsony irányában) a 63. sz. főút mellet 2005-ben autóbalesetben veszítette életét. A helyszínen egy közös fakeresztet állítottak emlékükre. Markuszek édesanyja a baleset első évfordulójától rendszeresen minden évben megemlékezik fiáról az Új Szóban. A megemlékezések sajátossága, hogy az édesanya mindig egyes szám első személyben idézi fel fia emlékét, illetve fejezi ki saját fájdalmát, s a záró sorban a megemlékezők között a szélesebb családot, a rokonokat is megemlíti. A feleséget sohasem, illetve a második évfordulón már a fia gyermekeit sem. Az ötödik évfordulón a munkatársak is szerepelnek az emlékezők között. A megemlékezés mindig tartalmazza az elhunyt fényképét, valamint rövidebb-hosszabb verset is, azonban sohasem ugyanazt a szöveget és verset, bár a tartalmuk nagyjából megegyezik. A versek általában két vagy több, az Új Szó Megemlékezés rovatában megjelent versekből szerkesztődnek, illetve konkrétan az elhunyt személyére utaló sorokat fogalmaz meg bennük az édesanya. A prózai szöveg csak részben változik, mindig az édesanya és az elhunyt fia jó viszonyáról, a fiú pozitív tulajdonságairól és az édesanya fia elvesztése miatt érzett fájdalmáról szól. Az elhunyt halálának körülményeire semmilyen utalás nem szerepel a szövegben. Mivel figyelemre méltó megemlékezésről van szó, az alábbiakban a lapban megjelent valamennyinek a teljes szövegét közreadjuk. Az első évforduló alkalmából megjelent szövegben a versrészben is szerepel az első évforduló ténye. Elmentél tőlünk épp egy éve, Ott pihensz a temetőben. Ott pihen a szíved is, Mely minket szeretett, S tudjuk, hogy az árnyas fák alatt, Te sem feledsz el minket sohasem. Oly szomorú csak mindig egyedül lenni, Valakit mindenütt hiába keresni. Valakit várni, aki nem jön többé, Valakit szeretni örökkön-örökké.
