L. Juhász Ilona: A harmincnégyes kőnél… Haláljelek és halálhelyek az utak mentén (Somorja-Komárom, 2013)
4. Az áldozatok emlékezete
132 Az áldozatok emlékezete Első példa A 2006-ban halálos balesetet szenvedett somorjai fiatalember, Kovács János (becenevén Kovi) halálának első évfordulóján az elhunyt fényképével együtt az Új Szó hasábjain a megjelent szöveg és vers nem utal a halál körülményeire: Hozzád már csak a temetőbe mehetünk, virágot csak a sírodra tehetünk. Könnycsepp gördül végig az arcunkon, ez azért van, mert hiányzol nagyon. Szomorú szívvel emlékezünk július 25-én, halálának 1. évfordulóján KOVÁCS JÁNOSRA (Kovi) Emlékét örökké szívükben őrző szerettei. (Új Szó 2007. július 25., 17) A halál második évfordulóján közölt vers sem utal a balesetre, de ez már az elhunyt nevében szól az élőkhöz: Gondoljatok rám, akiket szerettem Már 2 éve, hogy a sírban fekszem. Azóta akik síromba hordjátok a virágot, nevetek legyen még sokáig áldott. Fájó szívvel emlékezünk 2008. július 25-én KOVÁCS JÁNOSRA (Somorja) Emlékét örökké szívükben őrző szerettei. (Új Szó 2008. július 25., 10) A harmadik évforduló alkalmából közölt megemlékezéshez mellékelt versben - ha nem is egyértelműen, de - már szerepel halvány utalás a tragikus halálra: Akit úgy szerettünk, búcsú nélkül ment el, Észbontó dolog ez, mit nem ért az ember. Nélküled szomorú, üres a házunk, Még most sem hisszük el, hogy hiába várunk. Fájó szívünk felzokog érted, Örökké szeretünk, nem feledünk téged. (Új Szó 2009. július 25., 15)
