Kontra Miklós: Hasznos nyelvészet (Somorja, 2010)

Magyar anyanyelvi nevelés

Van mit tennünk, bőven...

nemzet anyanyelve megérdemli, hogy szavait eredeti formájukban használják, ne ferdítsék el. A kisebbségben élők pedig tanulják meg saját anyanyelvűket idegen toldalékoktól mentesen használni! Vehetünk át szavakat, ha arra nincs saját megnevezésünk. Kölcsönözhetünk szavakat, ha az egy szakszöveg miatt szükséges, de a nyelvi érintkezésben igyekezzen mindenki a saját anyanyelvén, érthetően beszélni! Ez nem nacionalizmus, hanem a nyelv iránti tisztelet.”

Az ilyesmiktől akár el is kámpicsorodhatna a magamfajta idealista. 1996 és 2001 között a Bolyai Nyári Akadémián barátaimmal évente körülbelül 50 magyartanárnak tartottunk előadásokat arról, hogy az anyanyelvi nevelés nem a kisebbségben vagy többségben élő magyarok zömének megnyomorítására való, hanem arra, hogy mindenki otthon érezze magát a magyarul beszélők között.1

Ide kívánkozik Karácsony Sándornak „A református lelkipásztor magyarsága” című írása, ami „A magyarok Istene” című könyvének (1943) 89-90. oldalán olvasható. Arról van benne szó, hogy felvidéki református lelkipásztorok keservesen panaszkodnak, mivel neves, komoly felvidéki politikus azt a meggondolatlan kijelentést eresztette világgá, hogy bizony a református papság sem bizonyult mindenben jó magyarnak a cseh uralom alatt. Karácsony az ilyen kijelentést a kinevetni való ostobaságok közé sorolja, s a dolog súlyát a következő hasonlattal érzékelteti:

„Mit szólnának például, kérdjük alássan, egy hasonló természetű másik vádhoz, amilyen volna, többek között, ha valaki azt állítaná, hogy a hortobágyi csikósok és gulyások nagyon sok nyelvtani hibát ejtenek beszéd közben? Hiszen, feltéve, de meg nem engedve, ha valaha is előfordulhatna e fajta összeütközés a magyar nyelvtan és a hortobágyi pásztornép beszédje között, hát akkor is: nem a nyelvtant kellene sürgősen megreparálni? Mi a magyar nyelv, ha nem a hortobágyi magyar beszéd és mi a magyar nyelvtan, ha nem ennek a magyar beszédnek a törvényszerűsége?"

1 Ezen a hat nyáron a következő kollégáimmal tartottunk előadásokat Szeredában: Beregszászi Anikó, Csernicskó István, Gereben Ferenc, Göncz Lajos, Keszeg Vilmos, Sándor Klára, Szilágyi N. Sándor és Peter Trudgill. Köszönet a szervezőknek: Bara Katalinnak, Borbáth Erzsébetnek, Csata Emesének, Csutak Juditnak, Sándor Dénesnek és Lászlófy Pálnak, egyebek mellett azért is, mert kiadták a Sándor Klára szerkesztette Nyelv és hatalom, nyelvi jogok és oktatás: Tanulmányok a Bolyai Nyári Akadémia előadásaiból című kötetet Szeredában, 2000-ben.

63