Kontra Miklós: Hasznos nyelvészet (Somorja, 2010)

Magyar anyanyelvi nevelés

A magyar lingvicizmus és ami körülveszi

A standard nyelvi ideológia átitatta a magyar anyanyelvű embereket, és nagyon erősen tartja magát. Az ilyen ideológiai nevelés sikerét az is jól mutatja, ahogyan 100 szegedi magyar szakos tanárképző főiskolai hallgató válaszolt arra a kérdésre, hogy „szükség van-e Magyarországon nyelvművelésre” (Sándor 2001b). 95-en „igen”-nel válaszoltak, 2-en „nem”-mel és 3-an nem tudtak válaszolni a kérdésre. A válaszok négy csoportra oszlottak: (a) az emberek hibáznak és a nyelvművelők szabályozzák a magyar nyelvet, (b) a magyar nyelv a nemzeti identitás nagyon fontos része, tisztaságát meg kell őrizni, (c) a nyelvművelés az által, hogy megmutatja a közös és mindenki számára helyes nyelvváltozatot, segíti az embereket abban, hogy pontosan fejezzék ki magukat, és (d) a nyelvművelésre szükség van, mert fontos. Ez a negyedik megokolás, amiben a logikus érvelésnek nyoma sincs, volt a második leggyakrabban előforduló indoklás.

Egy 1988-as vizsgálatunk szerint (Kontra, szerk., 2003) a rendszerváltáskor a magyarországi felnőtt lakosság 33%-a gyakran nézte a televízió nyelvművelő műsorait és 41%-uk ritkán nézte, a rádió ilyen műsorait 27% gyakran hallgatta, 45% pedig ritkán.1 Ugyanez a vizsgálat kiderítette, hogy a lakosság közel fele az életben való boldogulás szempontjából nagyon fontosnak tartja, hogy valaki mindig jól és nyelvtanilag helyesen tudja-e kifejezni magát, de ugyanők a nyelvművelők és az iskolai tanítók/tanárok által helytelennek minősített nyelvi alakokat nyelvtanilag helyesnek ítélik. Ez azt mutatja, hogy a magyarországi lakosság körében igen nagyfokú a nyelvi bizonytalanság.

Ez a nagyfokú nyelvi bizonytalanság jelentős részben az iskolai (anyanyelvi) nevelés következménye. Papp István már 1935-ben pontosan leírta azt a súlyos lelki kárt, amit tanítóink s tanáraink okoznak diákjaiknak (lásd a 4. fejezet 58. lapján, „A legelső dolog..." kezdetű idézet), s a helyzet azóta sem javult: a standard magyar nyelvi kultúra ma is virul.

A standard nyelvi ideológia a magyar közösségekben hegemón ideológia, a szónak Wiley (1996: 113) által definiált értelmében:

1 Az Olvasó joggal kérdezheti, miért idézek 2010-ben 1988-as adatokat. Ennek az az oka, hogy azóta sem készült országos reprezentatív felmérés, vagyis az 1988-as adatainknál újabbak nem idézhetők. Amikor 2005-ben egykori országos vizsgálatunk kérdőívét újból lekérdeztük Budapesten egy reprezentatív mintától, a nyelvművelő műsorok és cikkek „fogyasztására” vonatkozóan a következő adatokat kaptuk: a televízió nyelvművelő műsorait a fővárosiak 12%-a nézte gyakran, és 43%-a ritkán. A rádió nyelvművelő műsorait a fővárosiak 15%-a hallgatta gyakran, 41%-a pedig ritkán.

67