Kontra Miklós: Hasznos nyelvészet (Somorja, 2010)

Szociolingvisztika

A társadalomtudományi kutatások néhány etikai vonatkozása kát bírálni vagy opponálni. A magas szakbizottság igen meglepődött, ma­ga elé idézett, jól kifaggatott, hogy mit is értek én plágiumon, elnöke meg­fenyegetett, hogy ha sokat akadékoskodok, megvonhatják kandidátusi fokozatomat. 3 Több mint egyórás épületes „vita” után a bizottság a kandi­dátusi fokozatot a jelöltnek megadta. Értem én, hogy miért: ha nekem ad­nak igazat (vagyis ha elismerik, hogy egy tízsoros szöveg szó szerinti átvé­tele forrásmegjelölés nélkül plágium), az egyben annak is elismerése lett volna, hogy az egész kandidátusi eljárás (a disszertáció benyújtásától kezdve az eredmény kihirdetéséig) alkalmatlan arra, amire való, a tudomá­nyos teljesítménynek az elismerésére, a saját kutatási eredményeknek a másoktól lopottaktól való megkülönböztetésére. Ha valaki azt hinné, hogy ilyesmi csak a szocializmusban fordulhatott elő (vagy rögtön megszűnése után, amikor a lendület még továbbvitt ré­gi rossz szokásokat), ki kell ábrándítanom. Előfordul ez mai is, Magyar­­országon biztosan. Én nem csodálkozom rajta, mert a politikai hatalom szerkezete megváltozott ugyan, de az emberek, mi, akik Magyarországon élünk, ugyanazok vagyunk. Nemrég, vagyis 2004. májusában, Budapes­ten az egyik minisztérium kihirdette a magyar nyelv felvirágoztatására (megmentésére?) létrehozott 100 millió forintos összköltségű pályázata­inak eredményét. Tudósított erről az Élet és Irodalom is, a május 21-i számának 14. oldalán. A pályamunkák jeligések voltak, s valakinek ki­osztottak egy olyan megosztott első díjat is (egymillió-kétszázötvenezer forinttal egyetemben), aki nem tíz sort lopott egy már nyomtatásban megjelent könyvből, hanem sokszor tíz oldalt. Amikor a botrány elkezdett kipattanni, az egyik zsűritag azt javasolta a kárvallottnak, hogy a bonyo­dalmak elkerülése végett legjobban tennék, ha megosztanák egymás kö­zött az 1 250 000 forintot azzal, akinek ünnepélyesen kiosztották az el­ső díjat. Értsük meg jól: a bonyodalmak elkerülése végett. Ennek az em­bernek a plágium bonyodalom, amit el kell kerülni. Ő úgy kerülné el, hogy fölbiztatja a kárvallottat, hogy lépjen be a korruptak klubjába, félpénzért. Amit itt elmondtam, az Magyarországon ma elég természetes. Kérem a fiatalokat, értsék meg, próbálják megérteni, miről beszélek. Nem az én érdekem, hogy megértsenek, hanem az övék. 3 3 Az lett volna a nagy tisztesség: én lettem volna az egyetlen magyar nyelvész, akitől visz­­szavonták kandidátusi fokozatát. 53

Next

/
Oldalképek
Tartalom