Kontra Miklós: Hasznos nyelvészet (Somorja, 2010)
Szociolingvisztika
Nyelvi emberi jogi polémiák galmazni a territoriális vagy a személyi elvű nyelvi jogok relatív értékeivel kapcsolatosan. A nyelvi emberi jogi irodalomban nem veszik figyelembe - mondja Paulston - a kultúra-, nyelv- és kontextus-specifikus tényezőket, márpedig ezek nélkül nem lehet megfelelően elemezni a nyelvi jogokat és következményeiket. 1.2. Hozzáadó vagy felcserélő kétnyelvűség? Amikor Blommaert a tudósi felelősségtudat bajnokaként támadást intézett „a nyelvi emberi jogi mozgalom” ellen (Blommaert 2001), oktatási kérdésekről is kifejtette kritikus nézeteit, de anélkül, hogy egyáltalán megemlítette volna a hozzáadó és felcserélő kétnyelvű oktatás különbségét. Válaszunkban (Skutnabb-Kangas, Phillipson, Kontra 2001) ezt is felróttuk. Engem személy szerint meglepett, hogy a Journal of Sociolinguisticsben egyáltalán megjelenhet egy ilyen „nagyívű’’ kritika, annak ellenére, hogy az oktatási kérdéseket is tárgyaló szerző e kulcsfogalmak használatát - tudatlanságból vagy tudatosan - elkerüli.1 Később aztán rájöttem, hogy ezt a két fogalmat a nyelvi jogi szakirodalom számos szerzője nem ismeri. Dorian első híres könyvében (1981: 111) már megemlítette a hozzáadó kétnyelvűséget, de 23 évvel később is van még szerző, aki arrogánsán elutasítja az asszimilatív és nyelvmegőrző kétnyelvűség különbségét, pl. Brutt-Griffler (2004: 139) Töve Skutnabb-Kangast bírálva így ír: „TSK megpróbálja megváltoztatni a vita alapját. Ez a vita nem az oktatás nyelvéről szól. Ez a vita a nyelvekhez való hozzáférésről szól. Helyhiány miatt nem mutatom be, miért kell TSK-nak megváltoztatnia a vita tárgyát. Az sem segít TSK-on, hogy a hozzáadó kétnyelvűségre utal. Először is, amint bemutatom World English: A Study of its Development című könyvemben, az angol a kétnyelvűség révén terjedt el a világban, függetlenül attól, hogy azt valaki hozzáadónak nevezi-e vagy bármi másnak.”1 2 1 A hozzáadó és felcserélő kétnyelvűség/kétnyelvű oktatás legalább 1985 óta benne van a jobb terminológiai szótárakban is, vő. pl. Richards, Platt, Weber (1985). Magyarul legalább 1997 óta lehet olvasni erről a distinkcióról (Kontra 1997c). 2 “TSK is attempting to shift the ground here. This debate is not about the linguistic medium of education. It is about access to language. Space limitations prevent me from demonstrating why it is convenient for TSK to make this substitution. Nor does it help for TSK to fall back on the notion of additive bilingualism. First, as I show in World English: A Study of its Development, English has spread via bilingualism, call it additive or what you want." 19
