Kontra Miklós: Hasznos nyelvészet (Somorja, 2010)

Nelvi jogok, nyelvpolitika

Nyelvi jogok, nyelvpolitika

vei pedagógiailag, emberileg de anyagilag se volt előkészítve a „csángómentés"1 (lásd Sándor 2003).

16.2. A nyelvi jogok kodifikálása Romániában és az RMDSZ

A nyelvész Szilágyi N. Sándor 1994-ben Kolozsváron publikált egy olyan törvénytervezetet „az etnikai és nyelvi identitással kapcsolatos jogokról, valamint az etnikai és nyelvi közösségek méltányos és harmonikus együttéléséről”, amelyről a jogász Tokay György azt mondta, hogy ő „nagyon szívesen védené ezt a tervezetet a parlamenti vita során, mert aki ezzel vitába akarna ott szállni, annak nem lenne könnyű dolga, neki viszont igen” (Szilágyi 2003c: 655). Szilágyi törvénye nem kisebbségi törvény, olyannyira nem az, hogy a „kisebbség” szó elő sem fordul az előbb 178, később csupán 148 cikkében. Ez a törvénytervezet ugyanis a jogegyenlőség komolyan vételével készült, ha úgy tetszik, az emberi jogok bűvöletében. Szilágyi szerint a kisebbségi paradigma eleve hibás, mert „többletjogokat” kodifikál. Ő olyan törvénytervezetet készített, ami a mezőségi magyaroknak és a székelyföldi románoknak egyaránt méltányos jogokat biztosítana, ráadásul garantáltan finanszírozható módon. Sok tekintetben azonosan vagy nagyon hasonlóan gondolkodott a magyarországi jogász Andrássy Györggyel (lásd 1998), ők ketten azonban egymástól függetlenül dolgozták ki a nyelvszabadság kérdéseit (vagyis hogy a nyelvi jogokat nem kisebbségi, hanem univerzális jogokként kell tételezni), egymásról nem is tudtak addig, amíg később egy budapesti műhelyvitán össze nem ismertettem őket.

1 íme három idézet Sándor Klára (2003) tanulmányából: „A pedagógusoknak fölkészülésre, tájékozódásra, programok kidolgozására nem hagytak időt: a szó legszorosabb értelmében meglepte őket, hogy ezentúl csángó gyerekeket is kell tanítaniuk. A József Attila Iskola tanárait például a tanévnyitó értekezleten érte a hír, hogy az iskola előcsarnokában szüleikkel együtt beiskolázandó csángó gyerekek várakoznak.” (157. lap); „Az első év csekély támogatása is elolvadt azonban 1991-re, amikorra az akció szervezőinek lelkesedése lelankadt, az akció elindításakor anyagi kezességet vállaló katolikus egyház pedig egyszerűen kivonult a programból." (157-158. lap); „Az akció szervezői súlyos hibát követtek el, amikor figyelmen kívül hagyták a székely befogadó környezet és a »megmentendők« hagyományosan ellenséges viszonyát. Az Erdélyben tanuló csángó diákok saját bőrükön kényszerültek tapasztalni, hogy a székelyek lenézik őket: előfordultak utcai sértegetések, sőt a diákok azt sem zárták ki, hogy akár meg is verhették volna őket (Pálffy M. 1997: 66).” (162. lap)

182