Kontra Miklós: Hasznos nyelvészet (Somorja, 2010)
Nelvi jogok, nyelvpolitika
Nyelvi jogok, nyelvpolitika „Az adósság elve Aki nyelvi adatot gyűjtött egy beszélőközösség tagjaitól, annak kötelessége azt a tudást, amelyre így tett szert, a közösség javára kamatoztatni, amikor annak erre szüksége van." (Labov 1982: 173, saját fordításom, K.M.) A tévedések korrigálásának elve indította Lanstyák Istvánt (2003/2004) arra, hogy mérlegre tegyen 75 olyan idézetet, melyeket az Édes Anyanyelvűnk című nyelvművelő lap közölt, megállapítandó, hogy nyelvi műveltséget vagy babonákat terjesztenek-e. A 75 idézetben a „mozgalmi” (laikus) nyelvművelők, de a céhbeli nyelvészek is, babonákat terjesztenek, ami önmagában is visszás, de még elgondolkoztatóbb az a körülmény, hogy azt a lapot, amely babonaságokat terjeszt, tekintélyes tudományos és államigazgatási intézmények támogatják.4 A tévedések korrigálásának elve motiválta azokat a magyarországi nyelvészeket is, akik „A gazdasági reklámok és üzletfeliratok, továbbá egyes közérdekű közlemények magyar nyelvű közzétételéről” szóló törvényjavaslatot kritizálták, még mielőtt az Országgyűlés azt megszavazta 2001. november 27-én. Ezt a törvényt ugyanis a politikusok és az őket segítő nyelvművelők egy tévhitre alapozták, nevezetesen arra, hogy meg lehet objektiven állapítani egy szóról, hogy a magyarban „meghonosodott idegen nyelvű kifejezésbe vagy nem. Ha ugyanis az, a reklámokban s másutt nem kell magyarul is feltüntetni a szót (hisz már meghonosodott a magyarban), de ha nem az, fel kell tüntetni. Például a shop, amit minden MÓL kútnál is látunk, ha meghonosodott szónak minősül, maradhat, ha nem, akkor bolt nélkül büntetendő. A törvénytervezetet kritizáló nyelvészek emlékeztettek Bárczi Géza egyetemi tankönyvére, amiből mindenki tudhatja, aki olvasta, hogy „A jövevényszavak és az idegen szavak között a határt nem lehet megvonni” (1958: 45). Tehát tudományos objektivitással azt sem lehet megállapítani, hogy egy szó meghonosodott idegen eredetű kifejezés-e a magyarban. Következésképpen a magyar Országgyűlésben megszavazott s ma hatályos törvényt nem lehet objektí-4 Ugyanezen az ülésen Honti László (2006: 6) egyebek mellett ezt mondta: „Nem kis meglepetéssel tapasztaltam, hogy egy történelmi és nyelvészeti sületlenségeket tartalmazó kötet kiadását a nevét nem minden vonatkozásban kiérdemelt Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma támogatta anyagilag (talán a minisztérium egy kificamodott ideológiáktól megzavarodott bürokratájának köszönhetően, a jelek szerint ugyanis lektorálatlan munkáról van szó.)’’ 142
