Kontra Miklós: Hasznos nyelvészet (Somorja, 2010)
Trianon utáni magyar nyelvváltozatok
Ankét a kisebbségkutatás helyzetéről nincs explicit nyelvpolitika, nincs olyan államilag támogatott racionális, szisztematikus és tudományosan is megalapozott nyelvstratégia, amilyen van például Észtországban, Finnországban, Franciaországban, Svédországban s másutt. Ami nálunk van, az implicit nyelvpolitika: egy minisztériumi csinovnyik nem ismeri el Magyarországon az Ukrajnában kitűnő ukrán érettségit tevő magyar diák ukrán nyelvtudását; egy falusi önkormányzat bezárja a román általános iskolát gazdaságossági okokra hivatkozva; a magyarországi oktatásfinanszírozási rendszer olyan, aminek hatására kiürülhet egy határon túli magyar iskola; egy egyetemi rektor meghirdetheti azt a programot, hogy az idegen nyelvszakos bölcsészek készüljenek arra a karrierre, ami a klinikákon vár rájuk a recepciós pultnál; a strasbourgi magyar tolmácsoknak és fordítóknak évekig nincs magyar főnöke, ezért úgy fordítanak magyarra, ahogy jónak látják; a magyar oktatási miniszterek előbb kettőről egyre csökkentik a magyar középiskolákban alanyi jogon tanulható idegen nyelveket, majd az angolt alanyi jogon tanulhatóvá teszik; ugyanők átalakítják az állami nyelvvizsgákat, minek következtében Magyarországon drasztikusan csökken az idegen nyelvek tanulása; a Központi Statisztikai Hivatal a népszámláláskor láthatatlanná teszi a beásokat (mert anyanyelvileg „összevonja" őket a cigány anyanyelvűekkel) stb. Ezért a magyar(országi) politikusok bármit mondhatnak s tehetnek nyelvi ügyekben, bármekkora jót (erre nem tudok példát) vagy rosszat (erre sok példa van) tehetnek, következmények nélkül tehetik. S természetesen e közben a ma legismertebb magyar „nyelvész” (esetenként MTA támogatással) minden csatornán terjeszti a nyelvi tévhiteket, babonákat, sületlenségeket. Időnként kigúnyolja a határon túli magyarokat is, például az akkor (2005. április 17-én) még Kossuth rádiónak hívott adón. Áttérek a szerkesztők által fel nem tett, engem nagyon nyugtalanító 6. kérdésre: Mit kéne (s mit lehetne) tenniük a magyar nyelvészeknek (s tágabban: a társadalomkutatóknak), annak érdekében, hogy a meglévő szaktudományi ismereteket a politikusaink a magyarok javára hasznosítsák? A dolog súlyát illusztrálandó, emlékeztetek arra, hogy a magyarországi közoktatási rendszer úgy működik, hogy nem csökkenti, hanem növeli az amúgy is meglevő nagy társadalmi különbségeket. A szegényeket szegényebbé, a gazdagokat gazdagabbá teszi. A közoktatás az adófizetők adójából működik, s az adófizetőknek kárt okoz. Közpénzből társadalmi kárt okoznak - az oktatáspolitikusaink. Hasonló dolog történik nyelvpolitikai ügyekben is, ezekben a károkat azok a politikusaink okozzák, akik közvetlen vagy közvetett intézkedéseikkel és nyilatkozataikkal befolyásolják a magyarok nyelvhasználatát. 129
