Kontra Miklós: Hasznos nyelvészet (Somorja, 2010)
Trianon utáni magyar nyelvváltozatok
Az anyanyelvű felsőoktatás előnyei és hátrányai, ahogy „a nép" látja célokat pedig biztos, hogy nem lehetséges pusztán lingvisztikái megközelítés által elérni” (Vajda B. 2005: 9). A helyben boldogulás mint cél, nyilvánvaló összefüggésben van a trianoni traumával és a magyarlakta területek zsugorodásával. A szülőföld programok, a mostani Szülőföld Alap, az egész „szülőföldezés” (lásd Vida 2006) a menni vagy maradni dilemmára adott egyfajta válasz. A társadalmi és földrajzi mobilitást nem mindenki tekinti normális dolognak. Van, aki ma is egyfajta stabil, stagnáló, immobilis társadalmat képzel maga köré. A vajdasági Magyar Szóban Mihályi Katalin közölt velem egy interjút az államnyelv ismeretének fontosságáról (Mihályi 2006a, 2006b), amire Szloboda János nyugalmazott magyartanár reagált ugyanott. Érvelése jól példázza a társadalmi mobilitás figyelmen kívül hagyását. Egyebek mellett ezt mondja: „[Hjelyeselhető ugyan, hogy a túlnyomórészt idegen környezetben élőknek minél tökéletesebben meg kell(ene) tanulniuk a többség nyelvét (ahol ez nem is okoz különösebb gondot), ám miért volna ez kötelező az anyanyelvi környezetben élő és dolgozó földművesek, gyári munkások, iparosok számára, akik csak a »hivatallal« kénytelen-kelletlen kapcsolatba kerülve hallanak idegen szót, olvasnak más nyelven írt szöveget?" (Szloboda 2006). Szloboda úgy véli, a tömbmagyarságnak (például a zentai magyaroknak) nem létszükséglet, csupán udvariassági gesztus, hogy elsajátítsák a helybeli kisebbség, de egyben országos többség nyelvét. Zárójelben még hozzáteszi ehhez, hogy „emellett üzleti érdek is”. A vitacikkre adott válaszomban (Kontra 2006e) azzal érveltem ellene, hogy egy egész életét Zentán leélő magyarnak (ha jól fizető állása olyan, amihez nem kell szerbtudás) esetleg udvariassági kérdés a jó szerbtudás, de ha egy magyar azért nem kap meg egy állást Zentán, vagy pláne Újvidéken, mert nem tud jól szerbül, akkor a szerbtudás rögtön nem luxus, nem is udvariassági kérdés, hanem létszükséglet. S mivel nagyon nehéz - ha nem lehetetlen - megtervezni, hogy valakinek élete folyamán milyen nyelvek tudására lesz szüksége, a kisebbségi magyar iskolák akkor (és csak akkor!) teszik jól a dolgukat, ha magas szinten kétnyelvű diákokat bocsátanak ki falaik közül. 10.4. Félelem a politikusainktól Nekem, mint magyarországi „megfigyelőnek” kissé alaptalannak tűnt az a félelem, amit egy tannyelvvel kapcsolatos parázs vitában fogalmazott meg egy környező országbeli magyar egyetemi oktató, nevezetesen: ha 121
