Tóth Károly (szerk.): Hatékony érdekérvényesítést. A Szlovákiai Magyarok Kerekasztala előadásai és dokumentumai (Somorja, 2009)
Szabómihály Gizella: Nyelvhasználati valóság - a szlovákiai magyarság nyelvi-nyelvhasználati jogai és az előrelépés lehetőségei
arra, nem egységes a jogi szakértők véleménye a tekintetben, hogy már létezőjog-e, vagy csak egy alakulóban levő standard az, hogy az államnak (a kormánynak) figyelembe kellene-e vennie a kisebbségi igényeket, vagy sem. A legtöbb esetben (pl. a kisebbségi nyelv használata a közigazgatásban, a közoktatásban, a bírósági és peres eljárásban, az állami tömegtájékoztatásban, a személy- és helynevek hivatalos használata stb.) a méltányosság és a diszkriminációmentesség elve alapján figyelemmel kellene lennie az adott kisebbség számára, tehát minél nagyobb létszámú, minél inkább koncentrálódik egy adott területen egy kisebbség, annál több szolgáltatást kellene a számára saját nyelvén nyújtani. Több nemzetközi dokumentum is tartalmaz ilyen megoldást, A regionális vagy kisebbségi nyelvek európai chartája pedig kifejezetten olyan dokumentum, ahol e „csúszó-skála” (ahogyan ezt a modellt de Varennes nevezi) egyes pontjai konkrétan meg is fogalmazódnak, s ezek közük kell és lehet a részes államoknak választaniuk. És éppen itt látható az alapvető ellentét a szlovák és a magyar megközelítés között: a szlovák politikai elit valójában a lehető legalacsonyabb szinten kívánja tartani a kisebbségi nyelvhasználati jogok törvényi garanciáit, a magyarság pedig ezek kibővítését igényli. Egyúttal az is nyilvánvaló, hogy a diszkriminációt tiltó nemzetközi egyezményekre való hivatkozással a szlovák kormányzat a hazai kisebbségek vonatkozásában nem támogatja a de Varennes által is idézett differenciált megközelítést. Azt lehet mondani, hogy jelenleg Szlovákiában a katalán szociolingvisták által leírt nyelvi konfliktushelyzet áll fenn, ezt az alábbiak jellemzik: a) A szlovák kormányzat az államnyelvi státuszúvá emelt szlovák használati körének minél teljesebb, minden nyilvános kommunikatív helyzetre való kiterjesztésére törekszik. Ez azzal jár, hogy a kisebbségi nyelv csak másodlagosan juthat szerephez. A kormányzat részéről egyértelműen megfogalmazódik az a törekvés is, hogy a kisebbségi nyelvhasználati jogokat elsősorban a kultúra és az oktatás területén kívánja támogatni (lásd a Charta végrehajtásáról készített első jelentésben a szlovák nyelvpolitikát jellemző passzusokat). b) Ezzel szemben a magyarság a magyar nyelv használati körének kiszélesítésére törekszik, s azt kívánja elérni, hogy a magyarlakta területeken a szlovákkal ha nem is teljesen egyenrangú, de a jelenleginél magasabb státusza legyen. A szlovákság döntő többsége ezt egyértelműen a területi autonómiához, majd pedig a magyarlakta területek elszakadásához vezető folyamat egyik összetevőjeként értelmezi. A nyelvi konfliktus elméletével foglalkozó kutatók szerint a konfliktus feloldásának két kimenete lehet: az egyik az, hogy az alárendelt helyzetben levő nyelv beszélői felhagynak aspirációikkal, a nyelvük csak a közösségen belül, a családi közegben használt kommunikációs eszköz lesz, a nyilvános Nyelvhasználati valóság...
