Hardi Tamás - Tóth Károly (szerk.): Határaink mentén. A szlovák-magyar határtérség társadalmi-gazdasági vizsgálata (2008) (Somorja, 2009)
Tóth Péter - Mezei István: A települési és területi önkormányzatok kapcsolatai a magyar-szlovák határ mentén
78 Tóth Péter—Mezei István tok minisztériumi hivatalok lettek, miközben feladatuk jóval szélesebb, mint a munkanélküliek hivatalos ügyeinek intézése. Tevékenységük során szociális, oktatási, gazdasági, vállalkozói stb. kérdésekkel egyaránt találkoznak. Ennek ellenére mindezen kérdésekben a felettes szervükkel, az illetékes minisztériummal állnak függelmi kapcsolatban, de a szociálisan hátrányos helyzetbe került, esetleg képzésre és családi problémáinak megoldására szoruló munkanélküliekkel a legszorosabb kapcsolatban álló önkormányzatokkal nem tartanak fenn hivatalos, legfeljebb ,jó partner” viszonyt. Azzal, hogy a megyei munkaügyi központokat regionálissá szervezték 2007 óta, hét kis minisztériumot hoztak létre, ahol a munkanélküliek minden ügye papíralapú jelentések és határozatok szintjére kényszerül emelkedni, ahol minden szakmai kérdés a hivatali hierarchián keresztül indul útjára és érkezik vissza valamikor a kérdés feltevőjéhez. Szlovákiában a kerületi rendszer része az egy hivatalt alkotó munkaügyi, szociális és családügyi hivatal, amely a közeljövőben fokozatosan a megyei önkormányzathoz kerül át. A két szervezet együttműködése a rendszerek aszimmetriája miatt bonyolulttá vált. Az Európai Unióhoz való közeledés jegyében az 1996-os területfejlesztési törvény vezette be azt az új intézményrendszert, amely az önkormányzatok fejlesztéseit volt hivatva szervezni, illetve ennek a törvénynek az 1998-as bővítése hozta létre a magyar régiós beosztást a fejlesztések uniós mintájú megvalósítására. A régiók ügye mára komoly ellentétek forrásává vált, mert a fejlesztési pénzek elosztása fölötti ellenőrzés a hatalomba került politikai pártok zsákmányává tette ezt az intézményt, másrészt a két középszint, a megyei és a regionális ilyen együttélése pazarló lenne. Bonyolítja és nehezíti a magyar közigazgatás helyzetét, hogy időközben az állami igazgatási szerveket is ehhez a régiós beosztáshoz igazították, előrevetítve a megyék szükségtelennek kikiáltását és elsorvasztását, illetve a régiók önkormányzati jellegűvé átalakítását. A magyar politikai közvélemény ebben a tekintetben nem tudott a szlovákhoz hasonló kedvező megoldást találni, amelyben megmaradtak volna a hagyományos megyék, kiteljesedett feladatkörökkel, demokratikus szabályozással és a szűkén vett tervezési régiók a fejlesztési feladatok ellátására. A szlovák közigazgatás A szlovák közigazgatás hátránnyal indult az önkormányzatiság „versenyében”, mert 1990- ig a csehszlovák kommunista rendszer merev tanácsi hierarchiája volt érvényben. A kommunista rendszer megdöntésével vált lehetővé, hogy Csehszlovákia is meginduljon az önkormányzati rendszer kiépítésének útján. Hosszú időn keresztül azonban csak az 1990- ben létrehozott helyi önkormányzati rendszer működött, mert az igazgatás többi szintje megmaradt a központosított államigazgatás keretében. Az igazgatási reformok azonban abbamaradtak, mert Csehszlovákia szétválása és Szlovákia 1993-as megalakulása, az új állam szervezése volt a mindent átható fő tevékenység. Szlovákia esetében azonban nem a közigazgatás önkormányzati jellegének kialakítása volt a fő cél. A csehszlovák állam 1918-as megalakulásától kezdve ugyanis mindig fontosabb volt az új állam közigazgatási területbeosztásának változtatása. A közigazgatás területi felosztásával törődtek a legtöbbet, a közigazgatási határok folyamatos átrajzolása volt minden közigazgatást illető cselekvésük középpontjában. Az 1. táblázat évszámai alapján alkothatunk némi képet magunknak arról, hogy a kezdetben csehszlováknak mondott, később szlováknak elismert nemzet uralkodóvá tétele érdekében milyen gyakorisággal módosították a közigazgatási határokat a minél nagyobb arányú (cseh)szlovák többség elérése, illetve ezzel párhuzamosan a más nemzetek, elsősorban a magyarok és a németek megosztása céljából.
