Hardi Tamás - Tóth Károly (szerk.): Határaink mentén. A szlovák-magyar határtérség társadalmi-gazdasági vizsgálata (2008) (Somorja, 2009)
Hardi Tamás: A határtérség térkszerkezeti jellemzői
36 Hardi Tamás esik a határtól, így a napi tevékenységek szempontjából kevésbé vehető' számításba. Összefoglalva elmondhatjuk, hogy a határ menti területek lakosai nagy arányban vesznek részt a határon átnyúló mozgásokban, igaz, különböző intenzitással. A mozgások legnagyobb része a határtérség területére esik, valamint előszeretettel veszik igénybe a szomszédos ország ismert turisztikai célterületeit is. Látható, hogy fontos a térbeli közelség. Jelen tanulmányban hely hiányában nem tudjuk elemezni a válaszadók lakhelyei és a céltelepülések közötti összefüggést, az egy későbbi anyagban kerül bemutatásra. A TÉRSZERKEZET SAJÁTOSSÁGAI A szlovák-magyar határ hosszúságánál, változatos természeti környezeténél fogva is - nem beszélve a társadalmi jellegzetességekről - eltérő jellegű határtérségeket választ szét. Hagyományosan beszélhetünk a dunai (mintegy 180 km) és a keleti (mintegy 499 km) szakaszról. Ezt a felosztást természetesen tovább finomíthatjuk, hiszen a határ két oldalán eltérő fejlettségi szintű területekkel találkozhatunk. A dunai határszakasz kitűnik fejlettségével s fejlődési lehetőségeivel. Magyarország öszszes határa közül talán itt van a legnagyobb esélyünk arra, hogy az „integrált határrégió” megszülethessék. Központjai: Pozsony, Győr, Komárom, Esztergom fontos földrajzi tengelyek metszéspontjaiban helyezkednek el, hiszen észak-déli irányú, európai jelentőségű szállítási útvonalak lépik át a Dunát, s találkoznak a nyugat-kelet (északnyugat-délkelet) irányú közlekedési tengelyekkel (ide sorolhatjuk magát a Dunát, valamint a Bécs—Budapest közúti és vasúti tengelyt. Mindezek a földrajzi tények felértékelik a térséget. A határrégióvá válást nagyban elősegíti, hogy a politikai határ mind a mai napig magyar többségű etnikai területeket metsz, tehát a határ mentén helyezkednek el nagy kiterjedésű és népességű, magyar többségű területek. A térség történelmi megyehatárait vizsgálva megállapíthatjuk, hogy a Duna Pozsony és Győr között hagyományosan elválasztó szereppel bírt, hiszen a sok ágra szakadó folyó két partja között az átjárás csak Rajka és Győr magasságában valósulhatott meg. Moson, Pozsony és Győr megyék nem, vagy csekély mértékben lépték át a folyót. A térség fő kommunikációs irányai Bécs felé mutattak, ami a természeti feltételek mellett a nagyváros vonzerejének is betudható. Győr felé azonban a Duna nem elválasztó, hanem térszervező vonalként vehető számításba, hiszen a megyeközpontok (Komárom, Esztergom) a folyó partjára települtek, s a megyék is mindkét oldalra kiterjedően alakultak ki. Ha a gazdasági fejlettség mintázatát nézzük, együtt érdemes vizsgálni a szomszédos térségek országon belüli fejlettségi szintjét, gazdasági dinamizmusát, valamint a határ két oldalának különbségeit. (A vizsgálathoz a legegyszerűbb, s többé-kevésbé egységesen beszerezhető, valutaárfolyamon mért, egy főre jutó bruttó hazai termék [GDP] összevetését végeztük el.) Mind a gazdasági fejlettségben, mind a dinamizmusban, a munkanélküliség mértékében szlovák oldalon kimutatható a nyugat-keleti lejtő, azzal a kiegészítéssel, hogy Kassa, mint Szlovákia decentruma a határ keleti végén ismét egy, Pozsonyhoz persze nem mérhető növekedési központot alkot. A nyugati határszakaszon ugyanakkor a magyar és szlovák határtérség között jelentős fejlettségbeli különbséget tapasztalhatunk. Dél-Szlovákia gazdasága hagyományosan mezőgazdaságra alapozódott, ipara, különösen a magyar oldallal öszszevetve gyenge, viszont dinamikusan fejlődő. Természetesen itt is meg kell különböztetnünk a pozsonyi agglomerációt, amely ma már Somorjáig terjed (Horváth 2004). Ezzel szemben a magyar oldal, különösen Győr és Esztergom között egy fejlett ipari térség, amely (részesedve természetesen a budapesti agglomeráció dinamizmusából is) a magyar központi térség után az ország talán leggyorsabban fejlődő területe. A határ keleti oldalán a fejlettségbeli
