Hardi Tamás - Tóth Károly (szerk.): Határaink mentén. A szlovák-magyar határtérség társadalmi-gazdasági vizsgálata (2008) (Somorja, 2009)
Esettanulmányok
Kulcsár Mária 195 A KÉPZÉS RÉSZTVEVŐI A képzést a határ két oldalán egy időben hirdettük meg, jelentkezhetett bárki, aki az érintett régiókban civil szervezetben dolgozott. A képzést a szlovák oldalon a Fórum Információs Központ hálózata hirdette meg, Magyarországon a NORDA. A felhívásra a szlovákiai oldalon sokkal több volt a jelentkező. Ennek oka valószínűleg az volt, hogy a dél-szlovákiai régióban a Fórum Információs Központ neve már ismerősen csengett, az emberek már hallottak a képzésekről, ismerték annak előnyeit, minőségét. A magyarországi oldalon végül személyes megszólítással sikerült feltölteni a létszámot. A képzésre összesen 16 szlovákiai és 8 magyarországi résztvevő jelentkezett. Valamennyi résztvevő ún. kezdőnek számított, tehát nem dolgoztak a civil szektorban 2-3 évnél régebben, valamennyien vidéken, kisvárosokban vagy falvakban működtek. A résztvevők között volt néhány olyan személy is, aki gondolkodott a szervezetalapításon, szüksége volt az információkra, segítségre. A résztvevők közül 3 fő az első hónapban kiesett a csoportból: 1 fő egészségügyi okokból, 2 fő nem tudta összeegyeztetni azt az egyéb kötelezettségeivel. A lemorzsolódás szempontjából ez a szám átlagosnak tekinthető. A résztvevők jelentős része rendszeresen látogatta a képzéseket, és csak kivételes esetekben hiányzott. Csupán két magyarországi személy kérte azt, hogy csak időnként látogassa az oktatást, amikor éppen az őket érdeklő témáról van szó. A KÉPZÉS MEGVALÓSULÁSA A képzés kéthetente kétnapos találkozókon zajlott. A résztvevők helyben kaptak szállást és ellátást. Az együttlétek lehetőséget teremtettek az intenzív munkára, az együtt töltött szabadidő pedig az egymás jobb megismerésére. A képzések reggeltől estig zajlottak, naponta legalább 8 óra kemény munkával. A résztvevők eleinte furcsállották a módszereket és fáradtak voltak. De egy-két találkozó után már kimondottan élvezték, és gond nélkül tudták tartani a tempót. A tananyagok legigényesebb részei kétségkívül azok voltak, ahol a két ország közötti eltéréseket kellett megérteniük és tudatosítaniuk. Tehát a jogrend, az önkéntes törvény, a pályázati programok, a szervezeti kérdések és a pénzügyi szabályozás. Ezeknél a témáknál éppen a különbségekre építettük az oktatást, mivel az eltéréseken keresztül könnyebben tudták megérteni az egész rendszert. A témák feldolgozásánál, mint azt a metodikánál már elmondtuk, kifejezetten a gyakorlati képzésre építettünk. Az elméleti részeknél a résztvevők saját információiból raktuk össze a teljes ismeretanyagot, tehát a sikerükkel tudtuk őket motiválni. Sok volt a gyakorlat, szimulált helyzetmegoldás, illetve saját szervezeteik életére épített feladat. Ezeknél kisebb csoportokban dolgoztak, hogy minden személy kellő teret kapjon, és mindenkinek aktívan be kelljen kapcsolódnia. A képzés első pillanatától szembetűnő volt a két országból jött résztvevők közötti különbség. A szlovákiai csoporttagok sokkal aktívabbak, kezdeményezőbbek és bátrabbak voltak, mint a magyarországiak. Ennek oka kereshető a személyes kapcsolatokban is, hiszen ők vagy hírből, vagy személyesen már ismerték a képzés vezetőit. Bár viselkedésükben nem mutatkozott különbség a magyarországi lektorral szemben sem - ővele is közvetlenül, gátlások nélkül tudtak beszélgetni az első pillanattól. A magyarországi résztvevőknek előnyt jelenthetett volna a „hazai terep”, tehát, hogy ők voltak a házigazdák. De ez sokszor inkább zavarta őket (például az esti programoknál egyeseknek haza kellett sietniük). Az egyes témáknál még markánsabban ütközött ki a gondolkodásmódban való különb
