Hardi Tamás - Tóth Károly (szerk.): Határaink mentén. A szlovák-magyar határtérség társadalmi-gazdasági vizsgálata (2008) (Somorja, 2009)
Grosz András - Lelkes Gábor: A magyar-szlovák határtérség gazdasági folyamatai
186 Grosz András-Lelkes Gábor A magyar oldalon található 1779 kutatóhelyből 1199, azaz több mint kétharmad Budapesten található, Pest megyével együtt pedig eléri a fővárosi térség súlya a 77%-ot is. Ha a kutatók-fejlesztők létszámát tekintjük, még magasabb, 84%-os ez a koncentráció (Budapest és Pest megye majd 30 ezer fő). A magyar oldalon a fővárossal szemben mindössze két jóval szerényebb regionális tudományos centrum emelhető ki, egy nyugaton (Győr), egy pedig keleten (Miskolc), melyek azonban nem képesek ellensúlyozni Budapest központi szerepét és az ottani felsőoktatási és kutatási egységek csak keresik a lehetőségét, hogy miként tudnának integrálódni és a szükebb térség gazdaságához szervesen kapcsolódni. Győr és Miskolc elsősorban a gépiparhoz, járműiparhoz, mechatronikához kapcsolódó kutatási és felsőoktatási kompetenciákkal rendelkezik, a szintén Győr-Moson-Sopron megyei Sopronban kiemelhető még a faipar, erdészet és a környezeti technológiák. Jellemző, hogy Győr- Moson-Sopron és Borsod-Abaúj-Zemplén megyék összesen hozzávetőlegesen a középmagyarországi tudományos és K+F potenciál egytizedét képviselik. A többi megye szerepe még marginálisabb, a legroszszabb helyzetben Nógrád megye található. Hasonlóan a magyar helyzethez a szlovák főváros is egyértelműen meghatározó pozícióban van, azonban a koncentráció mértéke nem olyan hatalmas, illetve területi elhelyezkedéséből fakadóan, valamint történelmi tradícióknak köszönhetően az ország keleti részében valós regionális központ alakulhatott ki. A szlovák oldalon tehát Pozsony mellett, ahol a határtérség kutatás-fejlesztésben dolgozóinak közel fele koncentrálódik (több mint 8600 fő) még Kassa emelhető ki, mint komoly tudományos központ. A Kassai régió súlya meghaladja a 15%-ot. A kisebb központok elsősorban specializációjuk révén emelkednek ki, míg Nyitra a szlovák agrár-felsőoktatás központja, addig a Besztercebányai kerületben található Zólyom felsőoktatási és kutatási kompetenciája tradicionálisan az erdészethez kapcsolódik. Általánosan elmondható, hogy az egyik legfontosabb probléma abból fakad, hogy a kutatási és technológiafejlesztési, valamint az innovációs folyamatok nem eredményeznek a piacon értékesíthető teremékeket. Ennek oka többek között az egyetemek, kutatóintézetek és az üzleti szféra közötti együttműködések igen alacsony szintje, egymás tevékenységének a nem ismerete, de meg kell említeni az innovációs támogató rendszer hiányosságát is, különösen az innovatív ötletek szelektáláshoz, majd megvalósitásának elősegítéséhez kapcsolódó eszközöket. A tudományos élet és a kutatások hatékonyságát rendkívül nehéz mérni, azonban ha az Európai Szabadalmi Hivatal adatait veszszük alapul, kiderül, hogy a határ menti térség ilyen aktivitása Budapestet leszámítva rendkívül szerénynek mondható. 2003-ban az EU25-re jellemző 1 millió főre jutó átlagosan 416 bejegyzéssel szemben a térségre mindössze 31 darabot regisztráltak. Az igen komoly lemaradás mögött elsősorban az alacsony K+F ráfordítás (bruttó hazai termékhez viszonyítva) és a vállalkozások elégtelen innovációs teljesítménye (bruttó hozzáadott érték és tőkeellátottság viszonylatában) áll a teljes határ menti térségben. Ha a tudományos és technológiai ágazatok humánerőforrás igényét vizsgáljuk meg, kiderül, hogy Budapest, valamint a Nagyszombati és a Nyitrai kerületekben a magasabb a high-tech és a közepesen high-tech iparágakban, illetve a tudás intenzív szektorokban foglalkoztatottak aránya az országos mutatókhoz képest. A határ menti térségben azok a megyék/kerületek vonzóak továbbra is a külföldi tőke számára, amelyekben elérhető a jól képzett munkaerő. Különösen az autóipar, a vegyipar, a repülés, az élelmiszeripar és a faipar emelhető ki, valamint olyan high-tech iparágak, mint az információs és kommunikációs technológiák, az elektronika, az optoelektronika, a microelektronika, az anyagtudomá
