Hardi Tamás - Tóth Károly (szerk.): Határaink mentén. A szlovák-magyar határtérség társadalmi-gazdasági vizsgálata (2008) (Somorja, 2009)
Hardi Tamás: A kutatás alapvető eredményei
A kutatás alapvető eredményei 13 Természetesen sok minden akadályozza még a teljes összekapcsolódást. A nemzeti rendszerek (oktatás, egészségügy, közigazgatás, hivatali ügyintézés stb.) ma még elég nehézkesen tudják kezelni a határtérség természetes folyamatait. A határon átjárók lényegében külföldi állampolgárok, de mégis „helyi polgárok”. Nehéz őket besorolni a hagyományos „hazai” és „idegen” állampolgár kategóriákba, s ennek rendezetlensége akadályt jelenthet pl. az egészségügy közös, s így racionálisabb használatában. Mindezek miatt gyakran káros jelenségek is megjelennek, amelyek kihasználják a meglevő különbségeket, s így játsszák ki pl. az adózás kérdését. Úgy tapasztaljuk, hogy ezek a jelenségek fontosak, de viszonylag kicsi a jelentőségük azokhoz a természetes folyamatokhoz képest, amelyek a határtérségét összefűzik, s integrációját erősítik. A HATÁRTÉRSÉG LAKOSSÁGI MOZGÁSAINAK VIZSGÁLATA Kutatásunkban a szlovák-magyar határtérséget vizsgáltuk 2007-ben és 2008-ban. Vizsgálati területünket általában a határ menti 20 kilométeres sávban határoztuk meg, amit tapasztalataink alapján bővítettünk olyan településekkel, területekkel, amelyeket funkcionálisan még határ mentinek tekinthetünk. így kutatási területünk közigazgatási határokkal nem lehatárolható, funkcionális térség, ahol mintegy 2 millió ember él. Lakossági kérdőívet vettünk fel, mintánkba kétezer fő került, valamint ötszáz fő ingázó munkavállalót is kérdőívvel kerestünk meg. Interjúkat folytattunk civil szervezetekkel, közintézményekkel, önkormányzatokkal, gazdasági szereplőkkel stb. Kérdőívünk szerint a szlovákiai határ menti lakosság 95-98%-a járt már legalább egyszer Magyarországon, míg a magyar oldali lakosok esetében ez az arány nem éri el a 80%-ot. Ehhez természetesen hozzájárul, hogy szlovák oldalon a magyar nemzetiségűek számára adott a közös nyelv, de az ott élő szlovák nemzetiségű válaszadók legalább kétharmada is ért vagy beszél magyarul. Mindkét oldal számára legfontosabb célpontok a határ menti városok (bevásárlás, munkavállalás stb.), valamint a másik ország fő üdülőterületei. Az 1000 fős magyar és a 996 fős szlovák lakossági kérdőíves mintában lényeges eltérés figyelhető meg a határon átívelő személyes kapcsolatok létében. A magyar oldalon a megkérdezettek egynegyedének, míg a szlovák oldalon több mint a felének van valamilyen jellegű kontaktusa a szomszéd országban. A kapcsolatokat öt típuson keresztül mértük: rokoni, baráti, ismerősi, munkatársi és üzleti. A kapcsolattípusok előfordulási valószínűsége mindkét országban hasonló logikát követ, de az arányok ebben az esetben is a szlovák oldalon a magasabbak. A lakosság legnagyobb részének rokoni kapcsolatai (35%/13%) vannak a határ másik oldalán, ami a határszakasz történelme alapján természetszerűnek tekinthető. A második leggyakoribb kapcsolat az ismerősi (28%/ll%), majd ezt követi a baráti (25%/9%). A munkatársi, üzleti jellegű személyközi interakciók mindkét országban csak a lakosság minimális hányadát (2-4%-át) érintik. A határzónában élők átlagosan 8 személlyel állnak kapcsolatban a másik oldalon. A szlovák mintában 75%-kal nagyobb a lakosság kapcsolatrendszere. Ez azt jelenti, hogy egy átlagos dél-szlovákiai határzónában élő lakos, ha nem izolált, akkor legalább 10 emberrel áll kapcsolatban Magyarországon. Ugyanez a magyar oldalra is érvényes, de a kapcsolatrendszer nagysága átlagosan csupán 6 fős. A határon átnyúló oktatási ingázás elsősorban a közép- és felsőfokú oktatást érinti. Itt is az ingázás egyik alapja magyar nyelv használata, de érkeznek diákok Szlovákiából magyarországi, szlovák tannyelvű (a kisebbségek számára ellátást biztosító) iskolába is. Szlovákiai diákok járnak át Magyarországra, ellentétes irányú folyamatra nem találunk példát, igaz a lehetősége felmerült már. Ez a lehetőség a révkomáromi magyar tannyelvű főiskolára épül, amely intéz-
