Hardi Tamás - Tóth Károly (szerk.): Határaink mentén. A szlovák-magyar határtérség társadalmi-gazdasági vizsgálata (2008) (Somorja, 2009)
Lampl Zsuzsanna - Hardi Tamás: Ingázó munkavállalás
Ingázó munkavállalás 135 távolabb élőkére. A „határtalan” világ jelenleg optimista elképzelésnek tűnik, mivel a nemzetközi munkaügyi migráció egy nemzetállami keretekből építkező térben valósul meg. A nemzetállami határ kevésbé áteresztő jellegű a munkaerő, mint a tőke vagy a javak előtt (Amin 1996). Tehát a határon átnyúló munkerőpiaci térségünk sajátossága, hogy a belföldi mellett olyan kapcsolatokra is kiterjed, amelyek lokális, térségi szintűek, de a nemzetközi kapcsolatok makroszintű szabályai vonatkoznak rá. Ugyanakkor a térségen belül eltérő állami szabályozási, társadalmi, gazdasági, közigazgatási, közszolgáltatási rendszerek találkoznak. Ezek még az uniós integráció ellenére is megtartják különbözőségeiket. Ezek a különbségek előnyöket is jelenthetnek a térség számára (pl. az adórendszer eltérései), de gyengíthetik is a térségen belüli áramlásokat, kapcsolatokat (pl. társadalombiztosítás eltérései, közigazgatás rugalmatlansága). A nemzetközi migráció és a helyi munkaerőpiac viszonya többarcú lehet. Egyes esetekben a nemzetközi beáramlást a gazdasági növekedés egyik motorjának tartják, mint pl. az USA esetében a kilencvenes években (Aydemir-Borjas 2006; Shuttleworth 2007), azonban, különösen a képzetlen, s rosszul fizetett tevékenységek kapcsán a bevándorló munkaerő rovására írják a helyi munkaerőpiacok egyensúlyának felborulását, polarizációját. Ezek a tanulmányok azonban zömében a nagyvárosi, világvárosi kategóriákkal foglalkoznak, miközben a külföldi munkaerő gyakran a vidéki térségekben tűnik fel a nehezen betölthető, rosszul fizetett állásokban. A határtérségen belüli ingázás - tapasztalataink szerint — sokkal inkább igazodik a helyi munkaerőpiac kereslet-kínálati tradícióihoz, mint a nemzetközi migráció általában, így inkább erőforrást, mint a lokális munkaerőpiac egyensúlyát veszélyeztető túlkínálatot jelent. Ok a helyi munkaerőpiac meglévő keresletére építve lépik át a határt, amennyiben nem találnak munkát, vagy megszűnik a munkahelyük, azonnal visszatérnek a másik állam területére, hiszen ott van a lakásuk. A határon túlra kiterjeszthető ingázási vonzásterület egy település vagy agglomeráció gazdasága számára növekedési lehetőséget teremt, egy másik állam költségén kiképzett munkaerő és tudás felhasználását, miközben a munkaerővel kapcsolatos esetleges problémák (munkanélküliség, szociális problémák) a szomszédos térségben maradnak, mivel a foglalkoztatottak lakhelye ott található. Az ingázó munkavállalók megítélése is más általában, mint a távolról jövő nemzetközi migránsoké, közelebb áll a helyi alkalmazottakéhoz. A térségi jellegű megközelítés azért is fontos, mert hasonlóan a belföldi kapcsolatokhoz, a határon átnyúló kapcsolatok sem feltétlenül egyirányúak, hanem különböző csoportok (képzettségi szint, szakma stb. szerint) különböző irányba mozoghatnak. AZ INGÁZÓ MUNKAVÁLLALÁS A SZLOVÁK-MAGYAR HATÁRTÉRSÉGBEN Az ezredforduló óta az egyik legdinamikusabban fejlődő határon átnyúló mozgás az ingázó munkavállalás. Ennek kapcsán több felmérés is készült, uniós program keretei között megindult a munkaügyi régió definiálása, kutatása (Hárs 2006). Látni kell azonban, hogy a kölcsönös munkavállalás már hagyományosan létezik a térségben. Az ipari fejlettség tengelyei, valamint a nyelvi-kulturális akadályok hiánya miatt már a szocialista időszakban is létezett, de a rendszerváltás körüli időszak gazdasági hanyatlása miatt átmenetileg megszűnt a határon átnyúló kölcsönös munkavállalás. A stagnálás után, 1999 óta gyorsan növekedett a Szlovákiából Magyarországra átjáró munkavállalók száma. A nyugati határtérségben szlovák oldalon magasabb munkanélküliséggel találkozunk, mint Magyarországon, s a határ közelében jelentős ipari központok helyezkednek el (Győr, Komárom, Almásfüzitő-Esztergom-Dorog tengely, Tata
