Hardi Tamás et al. (szerk.): Magyar-szlovák agglomeráció Pozsony környékén (Győr-Somorja, 2010)
Gabriel Zubriczky: Pozsony szuburbanizációja
58 Gabriel Zubriczký Település 1 2 3 4 5 6 Igram 172 172 158 100,00 91,86 19,80 Borský Jur 569 515 473 90,51 91,84 31,05 Kostolná pri Dunaji 142 141 129 99,30 91,49 23,67 Štefanová 115 105 96 91,30 91,43 27,27 Kaplná 230 218 196 94,78 89,91 14,04 Dobrohošť 153 135 119 88,24 88,15 30,41 Bodíky 146 124 108 84,93 87,10 34,55 Bílkove Humence 118 95 82 80,51 86,32 47,77 1 - a tartósan lakott lakások száma 1980-ben 2 - a tartósan lakott lakások száma 1991-ben 3 - a tartósan lakott lakások száma 2001-ben 4 - a lakások számának növekedési indexe 1980 és 1991 között 5 - a lakások számának növekedési indexe 1991 és 2001 között 6 - a lakatlan lakások részaránya a községben lévő lakások összesített számával szemben 7. A Pozsony funkcionális városi térség népességalakulásának ELEMZÉSE A 1991-2001-ES IDŐSZAKRA VONATKOZÓAN Miután nem minden esetben volt szó a lakásalap lakottságának intenzív és kvalitatív növekedéséről, figyelembe kell venni a posztkommunista évtizedben lezajlott népességfejlődést is. A Pozsony funkcionális városi térség 108 községéből az adott időszakban népességnövekedést könyvelt el 83 község, népességcsökkenést pedig 24 község, emellett Nemesgomba (Hubice) megőrizte lakosainak eredeti számát. A legnagyobb népességnövekedést Limpak (Limbách) érte el 126,2%-os növekedési index mellett, melyet Gútor (Hamuliakovo) és Erzsébetmajor (Miloslavov) követett. A Pozsony külterületén épült városok növekedése elmaradt a vidéki községekkel szemben, miután leginkább Modor (Modra) népessége növekedett, ami a funkcionális városi térség összes települése közül a 34. helyezéshez volt elég. A magasabb népességnövekedés nem mindig tanúskodik egyben kvalitatív fejlődésről is. Viszonylag gyorsan növekedtek ugyanis egyes vidéki települések, amit azonban nem lehet összefüggésbe hozni a szuburbanizációs folyamattal, mert ezek az alacsonyabb társadalmi csoportok nagyobb természetes szaporodásával és alacsonyabb migrációs növekedésével tűnnek ki, így Nagymagyar (Zlaté Klasy), Jóka (Jelka), Lég (Lehnice), Detrekőcsütörtök (Plavecký Štvrtok). Ezzel szemben a szuburbanizációs növekedés egyértelmű Limpak (Limbách), Gútor (Hamuliakovo), Erzsébetmajor (Miloslavov) és Pozsonyivánka (Ivanka pri Dunaji), Pozsonyborostyánkő (Borinka) vagy Dénesd (Dunajská Lužná) esetében. A legnagyobb népességcsökkenést, hasonlóképpen, mint a tartósan lakott lakások tekintetében, a bősi vízerőmű felvízcsatornájának jobb oldalán elterülő három település jegyezte, Nagybodak (Bodíky), Vajka (Vojka nad Dunajom) és Doborgaz (Dobrohošť). Meglepetést jelent a lakosság lélekszámának általános csökkenése a Pozsony funkcionális városi térségben. Az adott időszakban a népességnövekedési index 99,1%-os értéket ért el. Ebből főleg Pozsony részesedett, ahol meglepetésre 13 525 lakossal csökkent a népességszám (növekedési index 96,9%). Pozsony külterületének népessége ezzel szemben 7592 lakossal nőtt (növekedési index 103,6%). Feltételezhető, hogy a külterületek népességnövekedése összefügg Pozsony populációs veszteségével, bár pontos adatokhoz nehéz hozzájutni. Mindössze néhány példát sorolhatunk fel.
