Hardi Tamás et al. (szerk.): Magyar-szlovák agglomeráció Pozsony környékén (Győr-Somorja, 2010)
Gabriel Zubriczky: Pozsony szuburbanizációja
Pozsony szuburbanizációja 53 A szuburbanizációt a lakosságnak a központi város és a külterület közötti elhelyezkedésében bekövetkezett változások, a külváros lakosságának demográfiai és szociológiai mutatóiban bekövetkezett változások (szociodemográfiai megközelítés) és a külváros térbeli struktúrájában bekövetkezett változások is jellemzik (morfológiai megközelítés). A szuburbánus környezetben zajló új építkezések megvalósításának módjait Sýkora (2003) definiálja:- egész lakóterületek építése kulcsrakész családi házakkal- egyéni házépítés olyan parcellákon, amelyeket beruházó kínál tömegesen az új fejlesztési területeken- egyéni házépítés szabad parcellákon a meglévő beépítések keretében. A szuburbanizációs folyamatokat Pozsony viszonyai közt fokozatosan több geográfus tanulmányozza. Közülük megemlíthetjük itt Kurtát a Pozsony külterületén lévő községek behaviorális felmérése kapcsán (Kurta 2007) és Švedát, aki esettanulmányokat készített Lozornó (Lozorno), Horvátgurab (Chorvátsky Grob) és Oroszvár településekről (Švéda 2009). Az adott problémakör kutatása sok buktatóval jár. A kutatónak, rendkívüli erőfeszítése ellenére sem sikerült teljes és pontos adatokhoz jutnia, ami a lakosság migrációját, a ház- és lakásépítést stb. illeti. Sajnos, még mindig a költözések pontatlan nyilvántartása jellemző. A szuburbánus zóna településein nagyszámú csoport honosult meg, akik az adott községben laknak, de nem jelentkeztek be állandó lakosként. Mondanunk sem kell, mekkora gondot okoz ez az érintett községek polgármestereinek. A migrációs áramok megfigyelésénél hiányzik az átmeneti lakhelyű pozsonyiak szuburbánus községekbe történő kivándorlásának a nyilvántartása. így megtörténik, hogy a statisztikák egy család Zsolnáról (Žilina) Csöllére (Rovinka) történő kiköltözését mutatják ki, holott a család korábban nyolc évig Pozsonyban élt, átmeneti lakcímen. Furcsa jelenség a romák migrációja, amely általában teljesen esetleges és nem tartozik a racionális okokból bekövetkezett migráció kategóriájába. Pozsony szuburbanizálódásának figyelemreméltó vonása a szomszédos államokba történő átterjedése. A város Ausztria és Magyarország határán lévő excentrikus fekvéséből kivételes szuburbanizációs lehetőség következett. Elsődleges tényezőnek bizonyult az árkülönbség Pozsony és a szomszédos országok vidéki, perifériás környezetében. Később további okok, de korlátok is megjelentek. A Magyarország irányában történő migrációt beárnyékolta a két ország kapcsolatában megnyilvánuló bizonytalanság, amely több érdeklődőt is visszariasztott. Az ausztriai irány az árak, a szabad kapacitás, a helyi közösségek stb. miatt korlátozott. A külföld irányában végbemenő szuburbanizáció további alakulása szempontjából fontos lesz az ottani hatóságok és a helyi őshonos lakosság viszonyulása is. A szóban forgó szuburbanizáció jelenlegi állása kevéssé dokumentált, főként a megfelelő adatok megszerzésének nehéz volta miatt. 5. Pozsony szuburbanizációja az 1991-2001 közötti időszakban A szocializmus idején Szlovákia a hagyományos durva urbanizációval küszködött, amely a művileg kiváltott, vidékről a városok lakótelepeire nehezedő migrációs nyomásban nyilvánult meg. A szuburbanizációs tevékenységek gyerekcipőben jártak. Az elsődleges szektorban csökkent a dolgozók száma, 1980-ban még három, Pozsony külterületén lévő községben - Nemesgombán (Hubice), Vitényben (Bellova Ves), Sárréten (Blahová) - a gazdaságilag aktív lakosság több mint 50%-a dolgozott az elsődleges szektorban. 2001-ben a mezőgazdaságban dolgozók legmagasabb aránya a gazdaságilag aktív lakosságban 31,7% volt Nemesgomba köz
