Hardi Tamás et al. (szerk.): Magyar-szlovák agglomeráció Pozsony környékén (Győr-Somorja, 2010)
Lelkes Gábor: A régió gazdasága
180 Lelkes Gábor korábbi állapotokhoz képest hatalmas visszaesést mutat, amit a szabadpiaci viszonyok mellett részben az állati eredetű termékek fogyasztásában beállt csökkenés is magyaráz. A régióban kiemelkedő a tejtermelés (a legnagyobb tejfeldolgozó üzem Mosonmagyaróváron található). A mezőgazdaság versenyképességének egyik meghatározója a gép- és eszközellátottsága, valamint eszközhatékonysága. A vizsgált régióban a gépesítettség jóval magasabb szintű az országos átlaghoz képest, mezőgazdasági termelést a magas szintű eszközhatékonyság jellemzi. Az üzemi struktúra átalakulása követte a mindkét országban végbement átrendeződési folyamatokat. A régióban működő mezőgazdasági szervezetek száma az elmúlt tíz évben kismértékű csökkenést mutat, amely folyamat a piaci verseny részének tekinthető. Az intenzív, nagyüzemi gazdaságok és a kisüzemi gazdaságok a régió agráriumában párhuzamosan jelen vannak, azonban a szektor outputjainak döntő hányada a nagyüzemi gazdaságokból kerül ki. A régió földhasználatában a gazdálkodó szervezetek jelentősebb szerepet játszanak, mint az egyéni gazdálkodók. A vállalkozási/szervezeti formák szerint vizsgálva a régió agráriumának teljesítményét megállapítható, hogy elsősorban a korlátolt felelősségű társaságok és a szövetkezetek szerepe kiemelkedő. Míg az utóbbi években az egyéni gazdaságok mennyisége csökkent és az egyes üzemek átlagos területe nőtt, addig a gazdasági szervezetek létszáma kis mértékben emelkedett és átlagos területük csökkent. Az egy gazdaságra eső átlagos terület növekvő tendenciát mutat a régióban, a versenyképesség és a hatékonyságnövekedés követelményével összhangban. Az agrárvállalkozások körében nagymértékű specializációs folyamatokat figyelhetünk meg, mind az egyéni gazdálkodók, mind a jogi személyek körében (bár az egyirányú szakosodás az egyéni gazdálkodók esetében kevésbé jellemző, mint a jogi személyek esetében). Elmondható, hogy napjainkra a versenyképes gazdaságszerkezet és üzemméret már többékevésbé kialakult a régióban, a fennálló üzemi-működési formák feltehetően hosszú távon is tartósnak bizonyulnak majd. Főként a közepes méretű (az 50 hektár feletti gazdaságok), korlátolt felelősségű társaságok és egyéni gazdálkodók helyzete és kilátásai tűnnek különösen biztatónak a jövőre nézve, ők reménykedhetnek a fennmaradásban és prosperáló működésben. Természetesen azonban nem hagyható figyelmen kívül, hogy az agrárium az egyik legbizonytalanabb jövővel rendelkező gazdasági ágazat, ugyanis itt a politikai, pénzügyi és gazdasági világ hatásai mellett számolni kell még a klímaváltozással is, amelynek hatásai pontosan nem prognosztizálhatóak (pl. 2010 rendkívül csapadékos esztendő volt, ami hatalmas terméskiesést okozott). A régióban a kedvező vízrajzi adottságoknak és az ártéri erdőknek köszönhetően élénk halés vadgazdálkodás folyik a helyi halászati és vadászati közösségek keretében. A halászati hagyományok fontos turisztikai vonzerőt is jelentenek, horgászok ezrei keresik fel a régió folyóit, tavait (a hagyományos halászat és örökségének bemutatása hatékonyan kiegészítheti a vízi és horgászturisztikai kezdeményezéseket). Az ártéri területeken elsősorban az őz-, a vaddisznó- és a gímszarvasállomány jelentős, de számottevő még a régió fácán- és vadkacsaállománya is. Minden faállománnyal borított erdőrészletnek van rendeltetése. Az erdő rendeltetését/rendeltetéseit az illetékes szakhatóságok hozzájárulásával az erdészeti hatóság állapítja meg (a természetvédelmi rendeltetés kivételével, a gazdálkodó kérésére és a tulajdonos beleegyezésével) és a határozatot erdőrészletenként az erdőtervben rögzíti.3 Az erdőgazdálkodás a régióban sajátos ágazat, ugyanis az erdőborítottság alacsony (10% alatti), miután a térség elsősorban szántó3 Az erdő gazdasági funkcióit a megtermelt faanyag mennyisége, minősége, valamint az egyéb gazdasági hozamok (vadászat, melléktermékek) összessége fejezi ki.
