Hardi Tamás et al. (szerk.): Magyar-szlovák agglomeráció Pozsony környékén (Győr-Somorja, 2010)
Prileszky István: Közforgalmú közlekedés a határon átnyúló agglomerációban
Közforgalmú közlekedés a határon átnyúló agglomerációban 165 járatot alvállalkozó bevonásával is üzemeltetheti. Az engedélykérelmeket azon tagállam illetékes hatóságához (továbbiakban: engedélyező hatóság) kell benyújtani, amelynek a területén az indulás helye található. Az engedélyek kiadásához szükséges minden olyan tagállam hatóságainak az egyetértése, amelynek a területén az utasok fel- és leszállása történik. A rendelet felsorolja azokat az eseteket, amikor az engedélyt nem lehet kiállítani. Az engedélyező hatóság, illetve az útvonal által érintett tagállamok hatóságai csak a rendeletben felsorolt feltételek nem teljesülése esetén utasíthatják el a kérelmeket. 2000. január 1-jétől abban az esetben, ha egy működő nemzetközi autóbuszjárat komolyan veszélyezteti a közvetlenül érintett szakaszokon a vele összevethető vasúti szolgáltatás életképességét, a tagállam a Bizottság egyetértésével, a fuvarozó értesítése után hat hónappal felfüggesztheti vagy visszavonhatja a nemzetközi autóbuszjárat működtetésére jogosító engedélyt. Az a tény, hogy valamely fuvarozó más közúti vagy vasúti fuvarozónál alacsonyabb árat ajánl, illetve az a tény, hogy a kérdéses útvonalat már más közúti vagy vasúti fuvarozók kiszolgálják, önmagában még nem igazolja a kérelem elutasítását. A rendelet alapján tehát egy Magyarországon bejegyzett vállalkozásnak, amely Szlovákiát is érintő útvonalon kíván menetrend szerinti buszjáratot indítani magyarországi induló állomással, a magyar hatóságoktól kell beszereznie a szükséges közösségi engedélyt. A magyar hatóságoknak az engedélyezési eljárás keretében ki kell kérniük az útvonal által érintett ország hatóságainak a jóváhagyását. Az érintett hatóságoknak két hónap alatt kell döntést hozniuk, és csak abban az esetben utasíthatják el a hozzájárulást, ha az ok szerepel a rendelet 7. cikk (4) bekezdésében. A határon átnyúló agglomeráció abban a sajátos helyzetben van, hogy a lakosság azon mindennapi utazásainak egy része is nemzetközi relációban történik, amelyek fő jellemzőiket tekintve (rendszeresség, az utazás célja stb.) más esetben belföldi utazásként történnek. A belföldi (vagyis nem nemzetközi) közlekedési rendszerek létesítésére és működtetésére minden országban kialakult gyakorlat van, amely biztosítja a közforgalmú közlekedési rendszerek társadalmi érdekeknek megfelelő működését. A közforgalmú közlekedés tervezésénél alapvetően nem a vállalkozások nyereségessége az elérendő cél, hanem az egész közlekedési rendszer társadalmi elvárásoknak való megfelelősége, ami magában foglalja a környezetvédelem, a területgazdálkodás, a szociális megfontolások és sok más egyéb szempontjait is. A nemzetközi relációban közlekedő járatok esetében a társadalmi érdekeknek ez a direkt érvényesítése nem kialakult gyakorlat, ebben a kategóriában a közlekedési szolgáltató vállalkozások a kezdeményezők, aminek az alapja a vállalkozások gazdasági érdekeltsége. A határon átnyúló agglomeráció közlekedésének fő problémája, hogy a belföldi közlekedési rendszerek nem képesek alkalmazkodni az agglomeráció határon átnyúló jellegéhez, a nemzetközi közlekedési fajta pedig szabályozási filozófiája miatt nem alkalmas arra, hogy a közszolgáltatási jellegű, a lakosság mindennapi életéhez kapcsolódó utazások lebonyolítását biztosítsa. 3. A POZSONYI AGGLOMERÁCIÓ HATÁRON ÁTNYÚLÓ JELLEGE Az agglomerációk kialakulása hosszú fejlődés eredménye. A folyamat mozgatóereje a központi településnek a környezetére kiható vonzerejének az erősödése. Ha ez a vonzerő az országhatáron túlra is kiterjed, akkor beszélhetünk határon átnyúló agglomerációról. Pozsony esetében a határon átnyúló jelleg erősödése attól kezdve számítható, amióta mindkét ország az EU tagja lett.